Sziasztok,

Mint tudjátok idén 50 éves a szerepjáték. Ezért egy új cikksorozatba kezdtünk, amiben szeretnénk bemutatni a szerepjátékok történetét. Nemcsak a nagy nevekre fogunk koncentrálni, hanem igyekszünk bemutatni olyan érdekességeket is, amelyek kevésbé ismertek itthon, de bizonyos szempontból érdemesek a bemutatásra. Valamint kitérünk az egyes korszakok jellemzőire és fontos játékaira is és azok hatásait is bemutatjuk.

A következő módon fogjuk felosztani a szerepjáték történét:

0. Előzmények és a szerepjáték kialakulásának története.

1. A korai évek

2. A felfutás évei

3. Narratív forradalom

4. A DTP forradalom

5. A Cyberpunk forradalom

6. A kártyás szerepjátékok kora

7. A D20 robbanás

8. Az indie forradalom

9. A közelmúlt és napjaink.

Lássuk, hogy milyen események vezettek a szerepjáték hobbi kialakulásához:

Előzmények

Köztudott, hogy a szerepjáték, mint hobbi a wargame-ből fejlődött ki. Viszont megoszlanak a vélemények, hogy meddig érdemes visszamenni. Már a 19. században léteztek olyan játékok, amelyek a modern wargame-ek elődei voltak. Egy biztos a csaták asztali szimulációja jóideje az emberiség egyik kedvenc időtöltése volt, természetesen elsősorban a katonai körökben.

Azért meg kell említeni például a porosz Kriegsspiel-t, amit előszeretettel használtak a csaták modellezésére a 19. században. Bizonyos változatait már játékvezető irányította, aki kezelte a játék működését, az események kimenetelét kocka segítségével döntötték el, tehát már ebben a játékban megjelentek olyan motívumok, amelyek később a szerepjátékokban is.

Később H.G. Wells 1913-ban kiadott egy Little Wars nevű játékot, amiben játékkatonák segítségével lehetett csatákat szimulálni. Majd 1954-ben feltalálták a Diplomacy-t, ami szociális interakciókkal dúsította a játékmenetet. Majd ugyanabban az évben jött a Tactics az Avalon Hill-től. Utóbbi cég a szerepjátékok szempontjából is érdekes. 

Ez a játék négyzethálós karton térképen játszódott és karton figurákkal vívták a csatákat. A különböző tereptípusok különböző módosítókat adtak a manőverekhez többek között és a rendszer által biztosított taktikai lehetőségek elképesztően nagy népszerűséget hoztak az Avalon Hill számára és elkezdődött a modern wargaming korszaka. A Tactics négy év múlva kapott egy második kiadást és a népszerűsége töretlen volt.

Ezzel párhuzamosan zajlott egy másik folyamat, J.R.R. Tolkien megírta a Gyűrűk urát a fantasy műfaj egyik zászlóshajóját és a fantasztikus irodalomban a fantasy egyre népszerűbb lett. Ez a térnyerés megalapozta a szerepjátékok irodalmi hátterét. Legalábbis mai napig a fantasy a legnépszerűbb téma, amit a szerepjátékok feldolgoznak.

A szerepjáték létrejöttében két legfontosabb személy Gary Gygax és Dave Arneson voltak. Gary Wisconsinból származik, Dave pedig Minnesotaból. Mindketten a wargaming világából jöttek. Dave a Minnesotai Egyetem berkein belüli wargame életben vett részt, Gary pedig Lake Geneva-ban szervezte a csatajátékos életet.

1967-ben egy Dave Wesely nevű fiatal megszervezett egy érdekes játékot a minnesotai egyetemisták körében ami a Braunstein névre hallgatott. Ugyanis így hívták azt a fiktív települést, ahol a Napoleon korabeli történet játszódott. Ez a játék nemcsak szimpla wargame volt, hanem a Diplomacy-hoz hasonlóan a játékosok különböző karaktereket személyesítettek meg a két oldal közül. A két főszereplő a francia és porosz tábornokok voltak, de Wesely más nem katonai szerepet is kitalált, hogy fokozza az élményt. Így kém, polgármester, egyetemi vezető, anarchista diák, stb. is szerepelt a játékban. A karakterek különböző lehetőségekkel és célokkal indultak a játék elején. Maga Wesely volt a játékvezető. 

A játékosoknak azonnal megtetszett ez a koncepció és nagyon gyorsan felvették a fonalat, egy ponton még a párbaj szabályait is ki kellett találni, mert a polgármester kihívta az egyik tábornokot. Az elején káoszba fulladt a játékülés, a szervező kudarcként élte meg, de a játékosoknak nagyon tetszett.

Így további partikat szervezett, viszont nagyon hamar egy hónapon belül bevonultatták katonának, ekkor vette át a mesélő szerepét Dave Arneson, aki lelkesen folytatta a mesélést és 1970-ben a játékai helyszínét átrakta egy kitalált fantasy settingbe. Ez volt Blackmoor. Akkoriban nem volt divat nagy kampányokat játszani, sőt a wargame szkenáriók többsége valós történelmi helyzetet dolgozott fel, esetleg fiktív de valós alapokon nyugvó helyszínen játszódott. Szóval Blackmoor ezért volt különleges.

Arneson számára nehézséget jelentett a szabályok kidolgozása, a történetek kitalálása jól ment, viszont a fantasy környezet különleges helyzeteket teremtett, különleges akciókra adott lehetőséget, lásd pl. tűzlabda.  Nem is beszélve a játékosi fantázia által támasztott követelményekről, amelyek a mai napig borzolják a mesélők idegeit. Szóval Dave keresett magának egy olyan társat, aki az ötleteit megtámogatja szabály szinten.

Ez a személy lett Gary Gygax. 1958-ban kezdődött a viszonya stratégiai táblás játékokkal. Ekkor kapta a családjától a Gettysburg táblás játékot, amit az Avalon Hill adott ki. Megszálottja lett ezeknek a háborús szimulációs játékoknak, minél összetettebb volt, annál jobban tetszett neki.

A karrierje a hobbiban 1967-ban kezdődött felívelni, amikor szerepet vállalt az International Federation of Wargamers (IFW) szervezetben, ami lényegében az Avalon Hill egyik fiókszervezete volt és azzal a céllal alapították, hogy a cég termékeit népszerűsítsék fanzinok és egyéb felületeken keresztül. Valamint találkozók és kiállítások szervezésével, mint a Gen Con.

Gygax-et egyre jobban foglalkoztatta a Napóleon előtti korszakok hadijátékai. 1970-ben alapított egy társaságot az IFW keretein belül, ahol a saját játékait kipróbálhatta ez volt a Lake Geneva Tactical Studies Association. Tagjai voltak többek között Don Kaye, Rob Kuntz, Jeff Perren és több más fiatal, akik Gygax környezetéhez tartoztak. Ennek nyomán alakult ki az IWF-ben a Castle & Crusade nevű csoportosulás, ami a középkori hadviselést célozta meg.

Jeff Perren kidolgozott egy 4 oldalas szabályrendszert, ami magja lett később Gygax rendszerének, aki tovább bővítette és fejlesztette, ahogy a jövőben ez számos esetben megismétlődött. Ezeket saját folyóiratban közölték időnként.

A következő állomás 71-ben a Chainmail társas volt Gygax és Perren fejlesztésében. Ez a korábbi munkáiknak egy kiterjesztése volt és fontos állomás a D&D felé vezető úton. Ebben a szabályrendszerben már 1:1 arányú harcot is lehetett vezetni, vagyis egy figura egyetlen egységet jelképezett. Volt hozzá egy fantasy kiegészítő is, ami a zsánernek megfelelő egységek statisztikáit és a hozzájuk kapcsolódó szabályokat ismertette 14 oldalon.

Közben Dave Arneson dolgozott a Blackmoor-on. Először 1969-ben találkoztak Gygax-el a Gen Con II.-n és ő is csatlakozott az IFW-hez. Ezek után Gygax és mások kapcsolatát kihasználva Arneson számos játékot szervezett szerte az országban, elsősorban Napóleon korabeli csatákat. Szabályokat terén is kapott támogatást Gygax köreiből. A szárazföldi csatákhoz Wesely ötleteit, a tengeri ütközetekhez pedig Gygax-al közös rendszerét használták. Ennek lett egy közös publikáció az eredménye: A Don't Give Up the Ship (1971). Ez volt az első közös kiadványuk és szintén fontos mérföldkő.

Ebben az évben Arneson egy fontos elhatározásra jutott, a történelmi játékok kapcsán nagyon sok vita merült fel a hitelesség kérdésében és ezért úgy döntött, hogy fiktív vizekre evez és a Chainmailt felhasználva egy "történelmi Braunstein" játékot szervezett. Ennek a neve volt Black Moor. Itt már nem csapattesteket mozgattak a játékosok, hanem egyetlen karaktert. Már kampányként működött, a karakterek tapasztalatot gyűjtöttek és fejlődtek minden alkalommal. Mindezt 72-ben egy kitalált kastély kazamatáiba helyezte, amit egy szicíliai kastélyról mintázott, ami makettként megvolt a gyűjteményében. Ez volt Blackmoor kastélya.

1972 végén Arneson bemutatta Gygax-nek és társainak a Blackmoor-t és azokat teljesen lenyűgözte a koncepció. Ekkor indult el az a kreatív folyamat, aminek következtében ez a két ember (és mások segédlete mellett) közösen kifejlesztették a "The Fantasy Game" nevű játékot.

Ekkor már Gygax régóta anyagi bizonytalanságban élt, 1970-ben elvesztette állását a biztosítási társaságnál, cipőjavítással és kisebb publikációkkal tartotta el magát. ezért volt ideje dolgozni ezen a projekten. Az első 50-100 oldalas draft már 72 végén kész volt. Majd közel fél év tesztelés után 73 májusában. Ez már 150 oldalasra hízott.

Gygax reealizálta, hogy a The Fantasy Game nem elég kapós, ezért új név után nézett, ezért sok nevet írt fel egy lapra és így született meg olyan javaslat, hogy Men & Magic, Treasures & Trolls, Swords & Spells, stb. A legtöbb forrás szerint a Dungeons & Dragons volt a legnépszerűbb. A második változattal már elérték azt a szintet, hogy Gygax kész volt kiadni.

Első körben a Guidon Gamest kereste meg, akinél kiadta a korábbi publikációit, de ők túl nagy falatnak érezték. Ezek után megkeresték az Avalon Hill-t, de ők is elutasították őket. Itt elbizonytalanodtak és ha nem történik egy sikeres bemutató játék az 1973-as Gen Con VI-on, akkor lehet meg se próbálják kiadni. Ezek után saját maguk álltak neki Don Kaye javaslatára a publikálásnak.

1973 okt. 1.-én jött létre a Tactical Studies Rules cég 1000 USD alaptőkével, amit Kaye ajánlott fel az életbiztosításából.
Viszont ugródeszkaként nem a friss D&D-t adták ki, hanem egy újabb stratégiai játékot, a Cavaliers and Roundheads nevű terméket, hogy ebből tudják finanszírozni a nagyobb kockázattal járó szerepjátékot. Sajnos ez játék nem hozott annyit, hogy elinduljon a D&D kiadás, de szerencsére Brian Blume, akivel a Gen Con VI-on találkoztak felajánlott 2000 USD-t, hogy ki tudják nyomni az első 1000 darabot. Brian rögtön be is lépett a cégbe, mint partner.
Elkezdődött a nagy történet a D&D világhódító útja, amely nem mentes családi drámáktól, jogi vitáktól, hatósági ügyektől és rengeteg, rengeteg pertől, amelyek központi figurája volt Gary Gygax a szerepjátékos élet fenegyereke, de ezt már a következő részben fogjuk bemutatni.