Első Megjelenés: 2005

Ez a játék pusztán a megjelenés éve alapján kilóg a "retro" kategóriából, de úgy döntöttem, ha már ilyen sok időt szenteltem a Cyberpunk vonalnak, akkor erről is írni kell. A személyes tapasztalatom ugyanis az, hogy sokkal többen hallottak róla ezt-azt, mint ahányan ténylegesen látták vagy kipróbálták volna (eddig a pontig én sem jutottam végül el).

A Cyberpunk 2020 Vége

Ha valaki esetleg (még) nem tudná, hogyan is lett vége a CP2020 idővonalának annak idején, röviden összefoglalom: két tengerészeti cég, az OTEC és a CINO egymásnak ugrott, hogy melyikük vásárolhatja fel a csődbe jutott IHAG hajózási vállalatot, és mivel egyik sem volt egy kimondottan izomerőre építő társaság, mindkettő "biztonsági tanácsadókat" hívott segítségül. Így került egymással szembe az Arasaka és a Militech, kezdetben csak mint zsoldosok, majd a háború második felében mint az igazi hadviselő felek. A háború első szakasza nem kis részben a víz alatt folyt, tengeralattjárók és búvárok között, szabotázsakciókkal, víz alatti rajtaütésekkel. Azután ahogy az OTEC és a CINO kezdte érezni, hogy az irányítás kicsúszik a kezükből, gyorsan békét kötöttek, felbontva a biztonsági cégekkel kötött szerződéseiket, remélve, hogy ez elég lesz a harcok végéhez. Nem árulok el titkot: nem volt elég, viszont innentől már nem kellett finomkodni: a háború második felét a lakosság ellen indított nyílt terrortámadások, légicsapások, tankokkal és power armorokkal vívott ütközetek, orbitális bombázások jellemezték. A végén pedig Nigh City közepén felrobbant az Arasaka torony alá rejtett nukleáris töltet, minimum 500.000, de gyaníthatóan több, mint egymillió halottal. Ez volt az a pont, ahol Elizabeth Kress, az Egyesült Államok elnöke államosította a Militech vállalatot, visszahívva aktív szolgálatba az egykori tengerészgyalogos tábornok alapítót, az Arasaka pedig visszavonult Japánba.

És ezt az egészet le lehet játszani: az R.Talsorian gigantikus Firestorm kampányának két kötete (Stormfront és Shockwave) végig vezet minket ezen a hadjáraton, a kezdeti búvárakcióktól egészen a The Guns... Silenced történetig, ami az előzményéhez, a Never Fade Away történethez hasonlóan egyszerre novella és kaland: a csapat elkísérheti Johnny Silverhandet, hogy ismét behatoljon az Arasaka toronyba, ezúttal nem Alt megmentéséért, hanem egy titkos adatbázist megszerezni vagy elpusztítani. Aki játszott a Cyberpunk 2077 játékkal, ismerős lehet neki a szituáció, hiszen ez az, amikor először bújunk Johnny bőrébe, ám az már egy erősen átírt változat: az eredetiben Johnny NAGYON meghal, amikor Adam Smasher automata sörétese szó szerint kettészakítja a rockert. Itt a tetőn Morgan Blackhand néz szembe a borggal, feltartva őt addig, míg a csapat kijut, majd mindketten eltűnnek, ahogy felrobban a saját bombájuk - láncreakciót kiváltva és beindítva Saburo saját, kicsit nagyobb nukleáris töltetét.

Cyberpunk v3 - A Cyberpunk bukása

Amikor 2005-ben végül megjelent a CP2020 közvetlen folytatása, az idővonalat ott folytatta, ahol a Firestorm véget ért (már amennyire ez az adott világban értelmezhető, de erről majd később). Mike 5 évet fektetett bele abba, hogy gyakorlatilag a nulláról új világot írjon, hiszen a régi olyan mértékben elpusztult, mintha egy gigantikus Lego játékot szétrombolnánk - minél kisebbek az elemek, annál valószínűbb, hogy egyben maradtak. Viszont ez a hatalmas igyekezet és energia, amit bele fektetett, ugyanúgy nem az, mint a CP2020 volt, ahogy a Cyberpunk RED sem (igazából érdekes lenne megnézni, mi mindent tudott Mike átmenteni az újba). Én kicsit úgy érzem, hogy ha a CP2020 volt a mindenki által szeretett, de kétségtelenül elavult Windows XP, akkor a V3 a gyűlölt és megbukott Windows Vista, és a RED az új, szebb, de legbelül sokmindent megőrző változata, a Windows 7. A könyvben egyébként is sok az utalgatás a Microsoftra, Windowsra és Bill Gatesre.

Mert a Cyberpunk V3 hatalmasat bukott, mégpedig legalább két okból. Az első az volt, hogy Mike annyira átírta a világot, hogy az már a klasszikus CP iránt rajongó játékosoknak sok volt, újakat viszont nehezen tudott behúzni, ugyanis valami hihetetlen ronda lett az egész. A fekete-fehér-zöld színvilág mellett ugyanis nem rajzolt vagy festett képek várják az olvasókat, hanem Mike 1:6 méretarányú akciófiguráiról készült fotók.

Mindez sajnos elég volt ahhoz, hogy a játékosok többsége elforduljon a V3-tól, és inkább a CP2020-al játsszon tovább, esetleg alternatív cyberpunk stílusú/hangulatú játékokat keressen magának. Pedig igazából a V3 világa egyáltalán nem rossz, csak nagyon, nagyon más.

Alapvetően Mike ugyanabból indult ki, mint más szerepjáték-tervezők is, és ezt le is írja a könyv elején: az idők megváltoztak, a számítógépes játékok elhódították ugyanazokat a játékosokat, akik a szerepjátékok potenciális célközönségének lehetett tekinteni. Ahhoz, hogy versenyben maradjanak, olyan könyv és szabályrendszer kellett, ami felvehette a versenyt: összetett karakteralkotás helyett sablonok, hogy hosszadalmas számolgatás helyett szinte percek alatt játékba szállhassunk, és a történetet is építőelemekből lehetett összerakni. Sok szempontból ugyanazt tette, mint a WotC a D&D 4. kiadássával, és bár mindkettő megbukott, a D&D közel sem akkorát, és az 5. kiadással gyorsabban talpra is állt.

A Megváltozott Világ, 203X

A Negyedik Cégháború nem ért véget a Militech államosításával és az Arasaka visszavonulásával, és a bekövetkező események alapvetően befolyásolták az eljövendő Szép Új Világ kialakulását. A harcok áttevődtek Japánba: az Arasaka csapatok államcsínyt hajtottak végre, lefegyerezve a Japán Önvédelmi Erőket, ám az állami haderő flottája kicsúszott a kezükből. Miközben több ország is követelte Saburo Arasaka kiadatását (idősebb fia, Hei megkapta az öngyilkosság lehetőségét, a Soulkiller programmal), Észak-Korea kinyilvánította szövetségét az Arasaka oldalán. A JDF flotta nem tudta megvédeni a túlnépesedett szigetország partvidéke mentén lebegő úszó városokat, így azokat gyakorlatilag szuabadjára engedték a nyílt tengeren. Mikor az amerikai (gyakorlatilag Militech) haderő végül megtámadta a japán szárazföldet, a Tizenöt Perces Háború során Észak-Korea kilőtte a nukleáris rakétáit Japán, Kína, Dél-Korea és az USA felé. Peking és Szöul elpusztult, ahogy a nyílt tengeren eltalált 7. Flotta is, viszont az amerikai partokat megvédték az orbitális fegyverek, Japánt pedig a flotta szupertitkos részecskepajzsa, ami miatt nukleáris robbanás nem következett be, ám az EMP lökés a fél szigetország rendszereit hazavágta. Válaszul a megtámadott országok mesterséges meteorokkal és nukleáris fegyverekkel elpusztították Észak-Koreát. Végül a partraszálló japán flotta katonái Hokkaido felett a hegyekben elfogták Saburo Arasakát, és egy, a tévében közvetített haditörvényszéki eljárásban halálra ítélték: ezt Hiroyuki Hattori admirális élő adásban karddal végre is hajtotta, majd Saburo fejét elküldték Kress elnöknek. A háború ezzel hivatalosan véget ért, a győztes felek fogadkoztak, hogy soha többé ekkora hatalmat nem engednek egyetlen cég kezébe sem, és mostantól minden másképp lesz.

Ezzel egyidőben az elszakadó orbitális kolóniák a lelepleződött Arasaka közel-FTL hajtómű segítségével elindultak az Alpha Centaury irányába, az őket üldöző deltákat pedig azzal állították meg, hogy a gigantikus napkollektorok fénytükreit a sarkvidék jege ellen fordították, elolvasztva azokat.

Mindeközben a világban tombolt egy számítógépes vírus, amit sokáig észre sem vettek: ez volt a DataKrash, Rache Bartmoss "ajándéka" a világnak, az információ szabaddá tételére. Bartmoss finoman szólva is őrült volt: nem csupán ő volt az egyetlen, aki becsatlakozva maradt, miközben az IGTA (Ihara-Grubb Transzformációs Algoritmus) a korábbi, kaotikus előzményekből létrehozta azt a Hálózatot, amit a CP2020 netrunnerei használtak, de gyakorlatilag a születése pillanatában meg is hekkelte azt, elhelyezve benne a DataKrasht, ami így automatikusan felkerült MINDEN egyes számítógépre, ami valaha a Hálózatra csatlakozott. Amikor 2022-ben Rache teste meghalt, ez aktiválta a programot, ami három funkcióval bírt: Rejtés, Bemutatás és Cserélés.

• A Rejtés abban nyilvánult meg, hogy ha talált valahol egymáshoz nagyon hasonló méretű adatfájlokat (akár két különböző rendszerben), akkor ezek tartalmát megcserélte, miközben a leírásukat és metaadatokat tartalmazó fejlécet meghagyta. Ha az Arasaka Titkos Fegyver V1.1 és a Nagymama Meggyes Pitéje adatfájl kb ugyanakkora volt, akkor ezt szemrebbenés nélkül felcserélte.
• A Bemutatás egy fokkal egyértelműbb volt: ha egy fájlban neveket talált (legyen az személy, cég vagy közösség), akkor a fájl teljes tartalmát elküldte ezeknek. Ez lehetett egy titkos, el nem küldött szerelmes levéltől a gyilkossági terveken át a titkos kormányzati aktáig bármi.
• A Csere volt az, ami igazán ütött. Ugyanis a vírus kicserélte az adatokat, átírva dátumokat, neveket, adatokat, sőt, még a videófájlokat is megszerkesztette. Ahogy a könyv is példának hozza, Nixon lemondásáról is több változat került fel, az eredeti visszafogott bejelentéstől a nyilvános fejszétlövésen át a nadrágja letolásáig.

Rache terve ezzel az egésszel az volt, hogy ha az információ nem megbízható, akkor nem is monopolizálható. Ráadásul a halála után elszabadultak a Hálózatban a RABID programok (Roving Autonomous Bartmoss Interface Drones, vagyis Kóborló Automata Bartmoss Interfész Drónok), amik eleinte csak a hekker ellenségeit támadták, majd egy idő után mindenkit. Mikor a Netwatchnak sikerült felfognia, mennyire kiterjedt a DataKrash és mennyire képtelen megfékezni a RABID-okat, inkább lekapcsolták az EGÉSZ Hálózatot.

A DataKrash pusztítása egyesek számára már a Negyedik Cégháború idején világossá vált, így például Saburo Arasaka is felismerte, hogy a tiszta, nem eltorzított információ olyan kincs lesz hamarosan, amit meg kell őrizniük. Ezért hozta létre azt a titkos, szuperbiztos archívumot az Arasaka toronyban, amit Johnnyék meg akartak szerezni, és amit végül elpusztított a nukleáris töltet. De Saburo egy lépéssel tovább ment: az utasítására kifejlesztettek egy vírust, ami riasztó sebességgel pusztította el azt a fajta papírt, amit a CP2020 világában a könyvek nyomtatásához használtak. Arra számított, hogy ha a DataKrash széttépi a digitális, ez a vírus pedig az írott, nyomtatott adatokat, ők lesznek a tudás kizárólagos birtokosai. Végül mindenki vesztett.

Egy rövid magyarázat, hogy pontosan értsük, miért ekkora katasztrófa az adatbázisok elvesztése: amint azt a CP2020 Night City kiegészítőjében, a városi egyetemmel kapcsolatban kifejtik, ekkorra a világban felhalmozott információ mennyisége túl nagy volt ahhoz, hogy érdemes legyen a régi módon, a bemagolt lexikális tudásban mérni, ki mennyire ért valamihez. Ezért az iskolák, egyetemek azt tanították, hogyan találjuk meg a keresett adatokat, és hogyan értelmezzük azokat. Az adatvesztésre senki se volt felkészülve, ahogy arra sem, hogy a megmaradt információkat többé nem lehet összehasonlítani és értelmezni. Azok, akik még emlékeztek a régi időkre tudására, hamarosan azzal találták szembe magukat, hogy az emberek alternatív igazságokban hisznek. Egy idő után már abban sem volt egyezség, milyen évet is írunk (ráadásul számos kultúrának saját naptára is volt), ezért is mondhatjuk, hogy a V3 203X-ben játszódik.

A NeoCégek

203X-ben a megacégek hatalma már közel sem olyan nagy, mint a Negyedik Cégháború előtt, viszont amikor a tőzsdék összeomlottak és minden borult, egyetlen szervezet volt, aminek elég gyakorlata volt az állandó háborúban, éberségben és kíméletlenségben: a szervezett bűnözés. A V3 világában a nagy NeoCégek gyakorlatilag mind bűnszövetkezetek, amik néha már a látszatra sem ügyelnek. A két világ üzleti módszerei és struktúrái összeolvadtak, létrehozva belőle egy különös fúziót, ahol a főnökök már igazgatók, és a céges fejvadászat szó szerint értendő.

A Meme

A V3 világában a Meme, "mém" ugyanazt jelenti, mint nálunk: ahogy alkotója, Richard Dawkins 1976-ban megfogalmazta, ez egy olyan gondolat, ami "a kulturális átadás egységének vagy az utánzás, az imitáció egységének gondolatát hordozza". Lényegében egy ötlet, eszme, ami szinte vírusként terjed, egyik emberről a másikra, ahogy az alanyok elhiszik és továbbadják. És ahogyan a mi világunkban is vannak olyanok, akik komplett ostobaságokat hisznek el tényként, a V3 esetében is így történt. Erre a legjobb példa Neil Armstrong Holdra szállása: mivel azt eredeti adatok megváltoztak, manapság már eltérő vélemények uralkodnak arról, hogy Neil járt-e egyáltalán az űrben, a Marsra szállt-e le, vagy esetleg nő volt?

Az Altkultok

A meme-k egyik legkomolyabb hatása az altkultokra volt, ezekre az alternatív kulturális közegekre, amik a V3 világában gyakorlatilag a játékosok nemzeteit jelentik. Az alapkönyv ezek közül a hat legnagyobbat sorolja fel.

Az Edgerunner altkult gyakorlatilag a régi Cyberpunk karakterek, a szólók, rockerek és társaik öröksége, akik szembe szálltak a cégekkel, egészen a keserű végig. Ők a városok lakói, akik legmodernebb nanotech kibervereikkel harcolnak a NeoCégek ellen.

A Reef altkult a víz alatti kupolavárosokból és az OTEC vállalat maradványaiból alakult ki: a tagjai szinte teljesen alkalmazkodtak a tenger alatti élethez, kibertechnológiájuk a DNS-átalakításra irányul, így a legtöbbjük korlátozott mértékben alakváltó.

A Desnai a világ legnagyobb szórakoztató-ipari MédiaCégéből fejlődött ki, ami a háború alatt lezárta parkjait, majd a harcok után hatalmas mechákkal bukkant fel újra. A tagjai között bálványok és mecha-pilóták egyaránt találhatók.

A Rolling State a nomádok nemzete, akik immár nem terepjárókkal és motorokkal járják a világot, hanem hatalmas, összekapcsolódni képes járművekkel, melyek közül a legnagyobbak több ezer embernek adnak otthont, és akkorák, mint egy repülőgép-hordozó.

A Riptide az egykori japán úszó városokból alakult altkult, akik egy új zen filozófiát követnek, mesterséges bioélőlényeket készítve és irányítva.

A Corporate Metal a Night City romjai közül egykor Los Alamos elhagyott laboratóriumába vándorolt full borgok közössége, akik a legújabb LiveMetal technológiának köszönhetően immár inkább szintetikus androidok, mint csupasz gépek, gyakorlatilag kicselezve ezzel a kiberpszichózist.

Az altkultokkal kapcsolatban kapunk még pár igen fontos fogalmat: ezek közül az első a Kulturkampf, ami gyakorlatilag az egyes csoportok között húzódó ellentéteket, ki kinek az ellenfele-barátja viszonyokat jelenti. A békés Riptide például nem szívleli a harcos kultúrájú, agresszív Reef csoportokat, az Edgerunnerek számára a Desnai "parkológiái" a régi céges kertvárosokra hasonlítanak, a Desnai számára minden humanoid robot szentségtörés, így ki nem állhatják a Corporate Metal borgjait stb.

A második fogalom az Enklávé: ezek az egyes altkultok közösségei ebben a világban. A Dögcédula egy fizikai tárgy, ami minden altkultban az azonosításra szolgál, és aminek a birtokában beléphetünk. A Hozzáférés azt mutatja, hogy az adott közösség milyen technológiához, járművekhez, fegyverekhez és kiberverekhez fér hozzá. A Giri pedig a becsületünk és hűségünk az adott közösség és a tagjai iránt. A rendszer ezt számszerűsíti, megadva, mennyit kapunk az egyes cselekedetekért, és mennyit veszítünk, ha nem megfelelően járunk el, vagy mennyibe kerül, ha valamilyen segítséget, szolgáltatást akarunk kérni az altkulttól. Például ha megmentjük egy csoport tagját, az 20 Girit ad nekünk, és ugyanennyiért már kiérdemelhetjük, hogy bár nem vagyunk teljes jogú tagok, legyen egy dögcédulánk, amivel beléphetünk a területükre. Mindezek persze mind a "vigyük el a papírra a számítógépes játékot" elméletet szolgálják, mint a különféle frakcióknál a hírnevünk.

MK és NJK

A mesélők dolgának megkönnyítésére szolgálnak a "Meta-Karakterek", amik lényegében az egyes szervezetek megjelenítése "élőlényekként". Mindegyiknek van egy Agya, aki vagy ami irányít; a Kezek, akik az ügynökök, alvezérek; a Testbe tartoznak a létesítmények, erőforrások, járművek és dolgozók tömegei; a Fegyverek és Védelmek pedig a csapatokat, kommandósokat és céges nindzsákat jelentik. Természetesen az MK-kon belül továbbra is az NJK-k jelentik az egyes legyőzendő, meggyőzendő, elrablandó, lefizetendő és megkedvelhető Nem-Játékos Karaktereket.

A könyv elég sok MK-t felsorol, részletesen kifejtve, mit tartalmaznak az egyes testrészek: ez sokban hasonlít a CP2020 könyv megacégek fejezetére, ám annál sokkal több használható információt tartalmaz. Vannak itt NeoCégek (MegaTechnix, Militech, Petrochem), bárok (Totentanz) és bandák (The Bozos, NCSWAT, MetalStürm stb).

A Hálózat - illetve ami helyette van

A régi Hálózat hivatalosan nem létezik, a gerinchálózatot lekapcsolták. Persze ettől még az egyes lokalizált rendszerek nem álltak le, továbbra is léteznek, de tele vannak RABID-okkal és öreg, kicsit megkattant AI-kel (már amelyiknek még futnak a szerverei - a Cybergenerationben is említett Ghost Town is létezik ebben a világban). Ezzel együtt tele vannak értékes információkkal, régi szoftverekkel, így időről időre vannak olyan merész netrunnerek, akik bemerészkednek, de a többség nem jön ki soha élve.

Ami helyette van, az a DataPool, vagyis az AdatMedence. Ez nem egy valódi számítógépes hálózat, hanem egy hatalmas adathalmaz, amit különleges Olvasókkal lehet kezelni - így működik a tévé és a rádió, gyakorlatilag kiolvassa az Adatmedencéből az általad keresett jelet.

A netrunnerek viszont azokra a kis lokalizált hálózatokra vadásznak, amiket a NeoCégek és más szervezetek működtetnek, hogy azokra közvetlenül rácsatlakozva betörjenek. A régi dekkek helyett elég egy dekkchip, amit berakunk a foglalatba, és máris ki tudjuk élvezni annak minden előnyét és hátrányát. Viszont a Fekete Jegek mai leszármazottai már sokkalta veszedelmesebbek: nem pusztán a becsatlakozott netrunnert tudják elpusztítani, hanem a társait is a valódi világban. Erre a nanopor és az abból felépülő Építmények szolgálnak: elég a közepére egy csapágygolyó méretű "elmemag", ami a testeként szolágló port irányítja. Három fő fajtája van: a Compiler (Összegyűjtő) az úgynevezett Géniusz épületek alapanyaga, ami a falakat és a bútorokat alkotja; a Polymer (Polimer) az egyes tárgyakat alkotó, parancsra megkeményedő, majd új alakba formáló zselé; az Assembler (Összeállító) pedig több Polimerből álló "élőlények", melyeknek minden egyes részét el kell pusztítani, hogy az egészet megállítsuk. Ezeknek a kreatúráknak mind meglehet a képességük, hogy a kibertérben és/vagy a valódi térben létezzenek, így ha van elegendő láthatatlan Összegyűjtő por egy adott helyen, a kicsatlakozó netrunner nyomában járó Zombi fekete jég egy "valódi" élőholtként materializálódhat a nyomában, rátámadva a társaira. Nagyjából úgy lehet elképzelni, mint az Altered Carbon első évadában az AI-hotelt, ahol Poe a semmiből teremtett fegyvereket magának.

Kibertech

A V3 kibertechnológiája sokkal fejlettebb, mint a CP2020 világában volt: minden egyes altkultnak megvannak a saját, csak náluk elérhető eszközei. Az Edgerunnerek NuCybe karperecei pillanatok alatt több rétegű nanoid páncélt borítanak a védett testrész köré, a Reef Átalakító Csomói átformálják az alany DNS-ét, korlátozott alakváltást téve lehetővé, a Desnai Mechatudat pedig power armorok, drónok és más mechák irányítását teszik lehetővé. Ezeken felül egyébként rengeteg régi kiberver is átöröklődött a CP2020 világából is.

Karakteralkotás és Rendszer

A V3 az Interlock helyett a Fuzion rendszert használja, akárcsak a Bubblegum Crisis, a Witcher vagy a Cyberpunk RED. Ám a rendszer nagyfokú variálhatósága miatt ezek mindegyike elég egyedi, így például egy V3-ban elkészült karaktert nem lehetne könnyen átültetni a CPRED-be.

Alap Tulajdonságból itt 10 darab van, négy csoportban. A fizikai csoportban a Reflex mellé bejött újnak az Ügyesség, a Test mellé az Állóképesség és az Erő, és megmaradt a Mozgás. A mentális csoportban megmaradt az Intelligencia és különvált az Akaraterő a szociális csoportba átkerült Hidegvértől. A technikai csoportok önmagában a Technika alkotja. Ezek értéke 0-tól 10-ig terjed, ám már az 1-2 is az átlagembert jelenti, a 3-4 a hozzáértőt, az 5-6 a heroikust, és így tovább.

Ezeken felül itt is van jó pár Levezetett Tulajdonság is, összesen szintén 10: a Kábulat mutatja, mennyi nem halálos sérülést bírunk el, mielőtt elájulnánk, az Életerő pedig ugyanezt élesben; a Kábulat Védelem jelzi, mennyi pontot vonhatunk le minden minket érő Kábulat sebzésből, a Felépülés pedig azt, hogy milyen gyorsan térnek vissza körönként a Kábulat pontok és naponta az Életerő. A Futás alá tartozik a klasszikus futás/ugrás/úszás sebességek, az Ellenállás pedig a mentális támadások és stressz elleni védelem. A Szerencse a már ismert szerepét tölti be, de itt arra is fel lehet használni, hogy a minket ért sebzésből is levonható, amíg tart. A Kitartás azt mutatja, mennyire bírja a karakter a megerőltető cselekedeteket, az Emberiség pedig a beültetések hatását jelzi, bár itt már nem az Empátiát csökkenti (hiszen az a tulajdonság kikerült), hanem a Szociális cselekedetekre ad büntetést, lefelé kerekítve. Egészen -9-ig elmehetünk, mielőtt -10-nél a mesélő kitépné a kezünkből a karakterlapot, ráütve a kiberpszichó bélyegzőt!

A régi karrier szakértelmek szétváltak két csoportra, ezek a Perkek (Bonuszok) és a Talents (Tehetségek). Előbbi csoportba elsősorban azok tartoznak, amik valamilyen jogosultságból, fennhatóságból származnak, mint a Tekintély, a Szavahihetőség, Család, vagy az új elemként bejövő Tagság, Kapcsolatok, Hírnék. A második csoportba azok az ösztönös, nem tanulható előnyök tartoznak, mint például a Harcérzék, a Karizmatikus Vezetés, vagy az újonnan berakott Éles Hallás, Kétkezes, Állatbarát stb.

A szakértelmek közül a legtöbb ismerős a CP2020-ból, de ezúttal nem az alap tulajdonság, hanem a funkció alapján válogatták szét őket: például Harci Szakértelmek, Észlelési Szakértelmek, Testi Szakértelmek stb.

Karakteralkotásból két verziót kapunk, a számítógépes játékokra emlékeztető Sablon alapút, és a régi, tapasztalt játékosoknak szánt klasszikust, ahol a CP2020-hoz hasonló előtörténetet is alakíthatunk magunknak.

A Sablon esetében gyakorlatilag ki van dolgozva minden alkultnál négy karakter, tulajdonságokkal, szakértelmekkel, perkekkel és tehetségekkel, felszereléssel és kiberverrel. Kapunk némi lehetőséget a sablon módosítására (például három alap tulajdonságot kicserélhetünk, választhatunk extra felszerelést, de alapvetően a mozgásterünk korlátozott.

A Klasszikus Karakteralkotással elég nagyfokú szabadságot kapunk, mivel Karakterpontokból vásárolhatunk meg mindent. Ezek száma a karakteralkotási módszertől függ: a Random módszernél összesen 13D10-zel dobunk, és ebből kell megvenni MINDENT, a Gyors módszernél dobunk 10D10-zel az egyes Tulajdonságokra, majd külön dobunk 3D10-zel, amikből megvehetjük a Perkeket, Tehetségeket és Szakértelmeket. A Szupergyors esetében dobunk D100-zal egy elég kiterjedt táblázatban, ezzel megkapva egyszerre az összes Alap Tulajdonságot, majd elosztunk 3D10-et a többire.

Ha valakinek annyira a szívéhez nőtt a CP2020 karaktere, hogy mindenáron át akarná hozni a V3 világába, a konvertálás is megoldható, bár nem kérdéses, hogy az így kapott értékek mennyire lesznek a saját szájízünknek megfelelők.

A Fuzion rendszer alapvetően ugyanúgy működik, mint az Interlock: Tulajdonság + Szakértelem + Bonusz + D10 vs célszám vagy ellenpróba. A Célszámok kicsit alacsonyabbak, mint a régi CP2020-ban, mert míg ott 10-ről indulva 5 pontonként lépett, itt 4 pontonként emelkedik, és eggyel több a sáv.

Felszerelések, Fegyverek és Járművek

Ezen a téren elég nagy az átfedés, hiszen nem teltek el évszázadok, AV-4 égi furgonokból és Sternmeyer Stakeout 10 sörétesekből még mindig rengeteg van odakint. Kapunk persze új dolgokat, de ezek elsősorban az egyes altkultokhoz kötődnek, mint az Edgerunnerek BFG önmeghajtású rakétalövedékekkel tüzelő kéziágyúi, vagy a Desnai energiafegyverei.

Harc és Sérülések

A V3 kínál egy áramvonalasított, egyszerűbb harcrendszert, ami tisztán a szakértelem-próbákon alapul, és általában próba-ellenpróba módszerrel működik, ahol azután a sebzésből levont páncél lejön a Kábulatból vagy Életerőből.

A Fejlesztett Harcrendszer gyakorlatilag szinte egy az egyben a jó öreg Friday Night Firefight, az új rendszerhez igazítva. Ebben megkapjuk mindazt, amit már a CP2020-ban is szerettünk, sőt, még az ábrák is a klasszikusok. Lényegi változást az új sérülései szisztéma jelent.

Kalandok

A V3 világában a játék legtöbbször nem a klasszikus "tudok egy munkát, ami jól fizet", vagy "X cég az életemre tör, mert tudok egy NAGY TITKOT" vonalak mentén mozog, hanem inkább az egyes altkultok közötti összecsapásokról és a NeoCégekkel szembeni ellenállásról szól.

Alaphelyszínnek ezúttal is Night City szolgál, annak atomrobbantás után úgy-ahogy újjáépült, a korábbihoz képest sokkal nagyobb reinkarnációja: Dr. Chiang nanoidja újjáépítették város egy részét, létrehozva az úgynevezett Géniusz Épületeket (az Okosépületek következő generációját). A végeredmény sokkal jobban hasonlít a Star Wars Coruscant bolygóvárosára, mint egy modern nagyvárosra: hatalmas, egymásra épülő szintek, félig nyitott alagutak, 1000 szintnél magasabb csillagkarcolók, földbe vájt gigantikus aknák, a falukba vágott szintekkel. Ez elsősorban az Edgerunnerek terepe, de más altkultok enklávéi is megtalálhatók itt.

Ezen felül a játék remekül adja magát az Earthdawn világához hasonló "fedezzük fel a múlt titkait" játékokhoz, ahogy a karakterek régi céges laborokban, elhagyott laborokban kutakodnak, érintetlen könyveket, hálózatra fel nem kapcsolt adattárolókat keresve, olyan technológiákat, amiket rég elfelejtettek, vagy csak annak titkát, járt-e Armstrong a Holdon?

Kiegészítők

Mielőtt még hamvába holt volna, megjelent pár kiegészítő a V3-hoz. Ezek közé tartozott a Beyond the Edge (Altcult insider #1), ami az Edgerunner Altcultot mutatta be részletesebben, és a Gangbook!, ami Night City bandáira koncentrált. A DataPak és a FlashPak a meséléshez és a játékhoz adott némi segédletet, mesélői paraván, táblázatok, karakterlapok és sablonok formájában.

Vélemény

Személyes véleményem szerint a V3 egyszerre zseniális és borzalmas. Zseniális, mert nagyon sok mindenre ráérzett, ami valódi változás volt a szerepjátékok és számítógépes játékok viszonyában, ahogy arra is, hogy egyre több játékos olvassa ezeket a könyveket pdf formátumban (a gyári pdf-ben sok helyen vannak hiperlinkek, amik a cég régi, már inaktív  weboldalára vezettek, ahol a játékosok további információkat találhattak az egyes témákról). Lényegében azt próbálta megvalósítani, amit később a D&D 5th kiadásnak sikerült, berántania a számítógépes játékosokat az asztali világba. Mindehhez egy elég jó rendszert adtak (és ezt úgy mondom, hogy nem a szívem csücske a Fuzion, évekig meséltem Interlock alapon mindent, a fantasytól a sci-fiig). Szóval ez a fele akár hibátlannak is mondható. A világ egyáltalán nem olyan rossz, mint amilyennek sokan kikiáltották, csak egyszerűen annyira MÁS, mint amit megszoktunk, hogy sokak szemében már nem is volt Cyberpunk. Pedig az, csak le kell kapargatni róla a kormot, mint a túlsütött húsról (persze ettől még rákot kapunk tőle). És borzalmas, mert az egész színvilága olyan, mint ha egy régi Hercules monitoron játszanánk a Neuromancer-t egy 286-oson. Illetve ahhoz képest előrelépés, mert ott nem volt fehér szín. Az akciófigurákról készült képek akár még viccesek is lehetnének, de valahogy nem azok.

Mindezzel együtt a V3 nem rossz, sőt, sokkal merészebb világot tesz elénk, mint végül a CPRED. Tipikus példája azoknak a termékeknek, amik megelőzték a korukat, melyekre nem volt még kész a közönség. Nagyon örülök, hogy Mike Pondsmith kapott egy újabb lehetőséget, hogy az ebben megfogalmazott ötleteinek legalább egy részét bele tegye a CPRED-be.

Hogy őszinte legyek, nem tartom valószínűnek (de kizártnak sem), hogy játszak vagy meséljek a V3-mal az eredeti formájában: hosszú évek óta vagyok lelkes híve a CP2020-nak, ami mostanra kvázi fantasy, és szeretném kipróbálni a CPRED-et (a CP 2077 nagyon megragadott). Viszont a V3 rendszere tökéletesen adja magát valamilyen saját világban történő játékhoz, a Cybergeneration mellett ez is ugyanúgy alternatív idővonal lehet, ha valaki mást is ki akar próbálni. Szóval a Jó Lesz Még Valamire/Érdekes Ötlet kategória.