Első Megjelenés: 1994
Mielőtt megjelent volna a Mortal Kombat, a verekedős játékok királya az 1991-es Street Fighter II volt, legalábbis az én és a barátaim szemében. Rengeteg aprópénzt bedobáltunk az egyik krimó sarkában felállított játékautomatába, mielőtt egyikünknek sikerült volna megszereznie C-64 gépre lemezen, hogy aztán mindenki ész nélkül lemásolja, és a ma már végtelennek tűnő töltési idő ellenére fergeteges meccseket vívjunk egymás ellen. Az 1987-es első résszel ellentétben itt már nem csak Ryu és Ken volt a két játszható karakter, hanem egy egész seregnyi, igazán különleges harcos közül választhattunk. Az 1992-ben megjelenő Mortal Kombat I mellett talán máig ez a két legismertebb verekedős játék, amelyekből ráadásul több film is készült: az első Street Fighter legendás a főszereplő Jean-Claude van Damme állítólagos kokainmámoráról (IMBD: 4.0), a második rész simán csak trash (IMDB: 3.7), a két rajzfilm viszont kimondottan jól sikerült (IMBD: 7.3 és 7.2).
1994-ben, az első mozifilm elkészültének az évében megjelent a Street Fighter II alapján elkészült szerepjáték, a Street Fighter - The Storytelling Game is, nem kisebb kiadó, mint a White Wolf gondozásában. A játék alapvetően a Storytelling System motorra épült, mint a World of Darkness korabeli verziói is, így részben kompatibilisek egymással (ha valakinek kedve volna összeereszteni őket egymással. Hangsúly azon, hogy részben.
A játék létrejötte annak is volt köszönhető, hogy akkoriban a White Wolf (ami a Vampire 1991-es megjelenése után hirtelen nőtt nagyra) és a CAPCOM éppen tárgyalásban volt egy Werewolf videójáték fejlesztéséről, és a WW fejlesztői-vezetői között Steve Wieck lelkes Street Fighter II játékos volt. Akkoriban a játék világa többé-kevésbé üres volt még, minimális háttérinformációkkal, így szinte szabad kezet kaptak a felépítéséhez. Az alapkönyvön kívül két év alatt összesen öt kiegészítő jelent meg hozzá, majd végetért a két cég együttműködése, és ezzel a Street Fighter szerepjáték első futama.
2015-ben azután megjelent a neten a Steet Fighter: The Storytelling Game 20th Anniversary Edition, ami egy nem hivatalos kiadvány, viszont tartalmazza az összes megjelent könyvet anyagát, erratával és számos játékosi kiegészítéssel együtt. Ez a mai napig fent van a neten, pdf formátumban letölthető.
A Játék
Az eredeti Street Fighter STG egykötetes alapkönyvként jelent meg, a hátuljában némi hexa térképpel, kihajtogatható keménypapír figurákkal és a fénymásolható Harci Kártyákkal.
A Világ
Ahogy már mondtam, a Street Fighter világa eredetileg szinte üres volt, és a WW alkotói szinte teljesen szabad kezet kaptak, néhány minimális szabállyal. Például nem írhatták át a karakterek történetét és egyikük sem halhatott meg. Ezen kívül viszont szinte azt csináltak, amit akartak.
Első pillantásra a világ ugyanolyan, mint a miénk, ám ha alaposabban szemügyre vesszük, azt látjuk, hogy a bűnözői alvilág sokkalta nagyobb hatalommal és befolyással bír, pókhálóként behálózva mindent. Az egésznek a közepén pedig ott van a Shadoloo szervezet, az élén M. Bisonnal, Thaiföld ex-diktátorával. Ő irányítja szinte az egész világot a háttérből.
A világ legnagyobb hősei és gonosztevői az Utcai Harcosok: ezek a különlegesen képzett harcművészek egyszerre sportemberek, szupersztárok és bajnokok, akik az Arénákban és Bajnokságokban küzdenek egymással. Eközben a Shadoloo és más alvilági bandák martalócaival is szembe kerülnek, a világ különféle tájain harcolva az igazságéért vagy a zsákmányért. A legnagyobbak persze azok, akik az eredeti játékban is szerepeltek, mint Ryu, Vega vagy Balrog (ők kidolgozott karakterekként is szerepeknek a könyvben), az újoncok mind azon vannak, hogy közéjük emelkedjenek. Bár a karakterek kétdimenziósak és az egész világ nagyon komolytalan vagy ironikus lehetne, az egész nagyon is komolyan veszi magát.
A Karakteralkotás
A játék során, ha a mesélő beleegyezik, használhatjuk az előre generált karaktereket is, akik mind a Street Fighter II szereplői, vagy készíthetünk magunknak sajátot.
A saját karakter megalkotása nagyban hasonlít a WoD többi játékban használatos lépésekre, természetesen ehhez a harcművész világhoz igazítva.
Első lépésben meg kell határoznunk a Koncepciónkat, kivel is akarunk játszani: egy otthonról elszökött kölyökkel, egy ex-fegyenccel vagy mondjuk egy magánnyomozóval. Ha ez megvan, meg kell vásárolnunk a Főjellemzőinket: ezek Fizikai (Erő, Ügyesség, Állóképesség), Szociális (Karizma, Befolyásolás, Megjelenés) és Mentális (Észlelés, Intelligencia, Elme) csoportokra oszlanak. Mindegyik automatikusan egy pöttyről indul, és attól függ az elosztható további pöttyök száma, hogy hogyan súlyozzuk: az elsődleges csoportra további hét, a másodlagosra öt, a harmadlagosra pedig három plusz pontunk van. A limit itt 5 pont, kezdetben.
A következő lépést a Képességek jelentik: ide az ösztönös Tehetségek, a begyakorolt Szakértelmek és megtanult Ismeretek tartoznak. Itt is súlyoznunk kell, az elsődleges csoportra kilenc, a másodlagosra hét, a harmadlagosra négy pontot oszthatunk szét. A limit három, bármelyik képességről is legyen szó.
Az Előnyök meghatározásánál elég sok mindent kell meghatároznunk: kezdetben máris ott van a tíz kiválasztható Háttér, melyek között 5 pontot oszthatunk el (maguk a hátterek is öt fokozatúak, mint például Szövetségesek). A különféle Harcművészeti Technikákra összesen nyolc pontot oszthatunk el az elején, ezzel meghatározva, mennyire vagyunk jók az Ütés, Rúgás, Blokkolás, Megragadás, Atlétika és Fókusz terén. A Különleges Manőverek között hét pontot oszthatunk szét, és itt eléggé számít, hogy milyen stílusban küzdünk, ugyanis mindegyiknél meg van szabva, hogy milyen harcművészethez kötődik.
Ha ezekkel is megvagyunk, jöhetnek az utolsó simítások. Ezek közül az első a Hírnév, ami a Becsületre és a Dicsőségre oszlik. Ezek közül vannak állandó és ideiglenes pontok, ez utóbbiakból könnyen el is lehet veszíteni, ha becstelen viselkedünk vagy ha veszítünk az arénában. Az induló karakter három állandó pontot oszthat el a kettő között induláskor. A karakter induló Chi értékét a használt stílus határozza meg: ez az erőforrás működteti az olyan különleges manővereket, mint Ken Chi Csapását vagy Dhalsim Yoga Tüzét. Az Akaraterő értékét szintén a stílus szablya meg, az Életerő pedig minden karakternél 10.
A legvégén kapunk 15 szabad pontot, melyekből meghatározott átváltással tudunk a fentiek bármelyikére pluszokat vásárolni, akár a megszabott határokon túl is.
Sajnos ekkor sem vagyunk még teljesen készen, ugyanis ekkor jönnek a Harci Kártyák: ezekre a biankó lapokra kell felírnunk az egyes manővereinket, az ütésektől a rúgásokon át a különleges támadásokig. Mindenkinek van 9 Alap Manővere, plusz a megtanult Különlegesek, és ezek mindegyikéről kell írnunk egy kártyát (ehhez persze célszerű fénymásolnunk belőlük). A kártyákon szerepel a karakter és a manőver neve, Sebessége, Sebzése, Mozgása és az esetleges különleges hatások. Ezekre majd a harc során lesz szükségünk.
A Rendszer
A játék alapvetően a WoD rendszerét használja, vagyis annyi D10 kockával kell dobnunk itt is, ahány pontunk van egy Főjellemzőre vagy Képességre. A Célszám 2 és 10 közötti lehet (a standard 6), ezt kell legalább egy kockával elérnünk, hogy bármiféle Sikerről beszélhessünk. Minél több kocka éri el a Célszámot, annál nagyobb a Siker mértéke. Az 1-es dobások mindegyike automatikusan hatástalanít egy Sikert, ha pedig a dobásra használt kockák száma eléri vagy meghaladja a Célszámot, automatikusan sikeres a próba.
Ahhoz viszont, hogy vissza lehessen adni a számítógépes játék pörgős menetét a Storyteller rendszerrel, be kellett hozni újításként a Harci Kártyákat: lényegében ezek működtetik a harcrendszert. A küzdő felek kiválasztják az adott körre, milyen manővert akarnak végrehajtani (felvesznek egy kártyát), majd bemondják, mekkora az adott manőver sebessége. A lassabb kezdi a cselekvést, előbb mozogva, majd ha elhasználta a manővernél szereplő Mozgást, akkor egyből támadva is. A gyorsabb viszont mind mozgás, mind pedig támadás közben bármikor megszakíthatja, végrehajtva a saját cselekedetét.
A sérülések az életerőből vonódnak le, viszont a karakterek ritkán halnak meg: ez nem a Mortal Kombat, itt a hősöket csak laposra verik, fogságba ejtik, esetleg megkínozzák. De a halál ritka, és akkor sem biztos, hogy végleges.
Kalandok
A Street Fighter játékban a történet a bajnokságokról, arénán belüli és azon kívüli küzdelmekről szól: a karakterek igyekeznek előre jutni a saját ligájukban, miközben eldöntik, hogy melyik oldalra állnak az alvilág küzdelmeiben, esetleg hősökké válva szembeszállnak a Shadoloo szervezettel. Az alapkönyvben szép számmal kapunk mind vetélytárs utcai harcosokat, mind pedig kidolgozott, leverhető tucat-martalócokat.
Az alapkönyvben kapott példakaland, a "High Stakes" tökéletes példa minderre: a karakterek lehetőséget kapnak, hogy részt vegyenek egy bajnokságon Las Vegasban, Balrog saját ringjében. Ahogy az események lassan mozgásba lendülnek, megismerhetik a Shadoloo machinációit is.
Kiegészítők
A Street Fighter STG-hez összesen öt kiegészítő jelent meg, ezek között egy kalandmodul is található, a The Perfect Warrior. A Player's Guide a bajnokságok működését mutatja be, komplett istállónyi NJK küzdővel, új Képességekkel és Különleges Manőverekkel. A Contenders szinte egésze csak az arénába szánt ellenfeleket tartalmaz, különleges fajokkal (például gyíkemberekkel) és új harcművész stílusokkal. A Secret of Shadoloo pedig a szervezet hátországát, a délkelet-ázsiai Mrigankát, a történetét, felszerelését és csatlósait mutatja be. Végül a Storyteller Screen egy klasszikus mesélői paraván, hátoldalán az összegyűjtött szabályokkal.
Vélemény
Alapvetően ritkán, szinte csak a rendezvényeken játszom egylövetű történeteket, inkább az életút játékokat és kampányokat kedvelem, így a saját személyes játékstílusomtól eléggé messze áll a Street Fighter. Ennek ellenére amolyan "Guilty Pleasure" módjára Egyszer Kipróbálnám, ha másért nem, hogy végre laposra verjem Vegát, aki gyerekként a nemezisem volt.
