Sziasztok,

Nemrég felmerült egy kérdés a szerepjátékos közösségben, hogy mely rendszerek állták ki az idő próbáját? Vagyis mik azok a játékok, amivel ma is bátran le lehet ülni bátran játszani? Sokat gondoltam, hogy én hogy is állok ezzel a kérdéssel és úgy döntöttem, hogy ebben a posztban fejtem ki a véleményem. Szögezzük le, hogy retro játékokkal elsősorban a nosztalgia miatt játszunk, vagyis régebben rengeteg pozitív élményeket nyújtott játékokat veszünk elő, hogy felidézzük azt az időt, amikor ezekkel felhőtlenül szórakoztunk. Természetesen emellett léteznek más szempontok is.

Van amikor egy mai játék nem adja ugyanazt a hangulatot, vagy mondjuk kiválóan működik társasjátékként, de neked nem ez a célod. Sokszor a mai rendszerek fordítva ülnek a lovon, nem feltételnül az a cél, hogy a történetmesélést megtámogassa mechanika szintjén, hanem a maga a mechanika működtetése a játék fő élvezeti forrása. Nincs ezzel baj, csak nem mindenki ezzel a szándékkal ül le az asztalhoz.

Másik oldalról ott vannak azok a játékok, amik azért születtek, hogy ne a szabálykodás uralja a játékmenetet, hanem áramoljon a szabad történetmesélés és a játékos is kiélhesse a kreatív energiáit. Tapasztalatom szerint ezek a játékok testetlen masszaként szoktak elfolyni és komolyabb kampányok nehezen alakulnak ki, mert a szabályrendszerük nem ad elég szilárd vázat és túlságosan flat, vagyis például a fejlődésre nem igazán ad megoldást. Igaz tudtommal szándék szerint nem is volt ez cél többségüknél.

Szóval aki egy jó közepes összetettségű szerepjátékot keres, ami középút a szabályozásban is és nem annyira kedveli a társasjáték jellegű játékmenetet, annak érdemes visszanyúlni a retrohoz.

Vagyis nem az a kérdés, hogy egy adott játék mennyire öregedett, hanem számodra mennyire felel meg? Ki kell mondani, hogy ezt a témát nem lehet objektíve eldönteni, mert az igények korról-korra változtak. Nem is beszélve arról, hogy a játékra fordított idő és energia mennyiségéről. Szóval nem érv, de én megértem azokat akik olyan játékokat vesznek elő, amit nem kell tanulnia.

Léteznek alternatív megoldások. Lehet olyan játékokat kezdeni, amelyek valamilyen régi játék felújításai, tapasztalatom szerint viszonylag szűk réteget fednek le ezek így ha az nem annyira érdekel, akkor sajnos kiestél. Aztán ott vannak régi játékok hivatalos új kiadásai, amiket tekinthetünk háziszabályozott változatainak is, csak ugye ezt a hivatalos kiadó vagy annak jogutódja követte el. Léteznek jó megoldások, amik megtartották a régi játékok erényeit és igyekeznek közelíteni a mai igényekhez is, de többségükben nem jól sikerülnek, kiöntik a gyereket a fürdővízzel is. Rajongóik ezeket is háziszabályozzák, vagy kipróbálásuk után visszatérnek korábbi kiadásokhoz. Léteznek olyan játékok, amik teljesen új rendszerrel, vagy akár egy mai általános motorral próbál lőni a retro hangulatra, de valamiért ezek sem népszerűek, talán mert a retro játékosok nem látják benne ugyanazt, mint az eredeti korabeli játékokban.

Természetesen sok problémát lehet felsorolni a régi rendszerekkel kapcsolatban. Egy részüket könnyű háziszabályozni, más részüket a mesélői döntések küszöbölik ki, illetve van az a terület, amivel szimplán együttélünk vele, mert a koncepció része. Nem is beszélve olyan évtizedes hagyományokról, aminek nincs értelmes funkciója, de ha kivesszük a rendszerből megszüntetjük az identitását. Utóbbi kettő természetesen nem pozitív példa, de létező jelenség és csak a rend kedvéért említettem meg.
Meglepően hangzik, de ez mindig is része volt, van, lesz a szerepjátékos életnek, mert pontosan igaz a mai korra is. Van egy trend, amire készülnek játékok, de nem mindenki ül rá erre és ők módosított játékokkal fognak játszani.

Kicsit gyakorlatiasabban is nézzük meg. Mai igény, hogy a játékos mindig valamilyen akciót tudjon végrehajtani és legyen egy változatos eszköztára, miből válogatni tud. Ez elméletben jól hangzik, de ez rögtön be is korlátoz, hiszen az adott képességet meg kell szerezni, az időegységhez, vagy erőforráshoz kötött. Szeretnél rohamozni? Van rá képességed? Nincs? Akkor sorry! Én például ezért jobban szeretem az olyan rendszereket, ahol nem ilyen építőkövekből épül fel a képességtár, hanem megadjuk a lehetőséget mindenkinek, csak próbához kötjük és adunk a manővernek egy nehézségi szintet. A retro játékok egy jelentős része így működik. Amúgy ez nem feltétlenül generációs kérdés, de itt is vannak trendek. Sokszor az az érzés, hogy akik hajszolják a tökéletes rendszert olyanok, mint aki Monopolyt gyűjt és megveszi az összes tematikus kiadást, de nem a tematika miatt, hanem mindenben a Monopoly játékot keresi.

Gyakran éri kritika a régi játékokat, hogy például túl sok képzettséggel operálnak, de érdekes módon a modern játékok mindenféle pótcselekvéssel próbálják kitömni azokat a lyukakat, amik a hiányzó képzettségek miatt keletkezik. Természetesen ha a játék fő fókuszában vagy, akkor tökéletesen elég, de amint ebből kicsit kilépsz, akkor rögtön megérzed a hiányt. Ilyenkor jönnek a mindenféle tool skillek, képességek, meg játszadozás a multiclass-al, hogy workaround segítségével éred el ugyanazt, amit egy másik rendszerben natívan lekezelnél. Lényegesen egyszerűbb elhagyni skilleket, mint újragondolni a fejlődési rendszert új skillek bevezetése miatt.

Egyáltalán nincs olyan rendszer, amit ne háziszabályoznának, sőt szerintem nem létezik olyan mesélő, aki nem módosítana. Természetesen nem mindegy, hogy mekkora mértékű a módosítás, de önmagában a háziszabályozás nem azt jelenti, hogy rossz az adott rendszer, hanem elsősorban nem felel meg a módosító igényeinek. Természetesen léteznek rendszerek, amelyek közmegegyezés szerint is rosszak, de a legtöbb háziszabály az eltérő igények miatt születik. Érdekes, hogy általános kalandozós játékok is tartalmaznak olyan opciókat elszórva DMG-ben, itt ott, amik bővítik a fókuszt, vagy urambocsá a meseszerű játékmenetet a sárbancsúszó low life felé.
Tipikusan aki a pörgős játékmenetet szereti az hajlandó sok kompromisszumot tenni a szimuláció terén. Aki meg a jó és főleg a részletes szimulációt keresi annak nem fog tetszeni egy absztrakcióban gazdag játék. Az egyes irányzatok képviselői konfliktusba is kerülnek egymással, mert teljesen mást keresnek a hobbiban.

Alapvetően, hogy mennyire elavult egy rendszer csak az aktuális és a korabeli ízlés és igények eltérése okozza. Ezért azt tanácsolom, hogy ne a szóbeszéd és felületes pletykák alapján itélkezz egy játékkal kapcsolatban, hanem te magad is járj utána ha érdekel és próbáld ki. Fontos, hogy tisztában légy az igényeiddel és az ízléseddel. Általánosságban én inkább azt keresem, hogy a játék által hirdetett hangulatot mennyire támogatja a rendszer? Valamint ami fontos, hogy igyekszem kitapasztalni, hogy mit akart a készítő a játékkal elérni, üzenni? Így tudod eldönteni a legjobban, hogy számodra megfelelő, vagy csak módosításokkal, esetleg teljes mértékben elvetendő az adott játék.

Köszönöm a figyelmet!