Első Megjelenés: 2001
A The Metabarons a Jodoverzum, vagyis Alejandro Jodorowsky képregény-univerzumának szerepjátékos feldolgozása: az eredeti The Incal képregény, az azt követő Before The Incal & Final Incal történetek, és az spin-off Metabarons és Technopriests sorozatok világa. Kiadója, a WEG két évtizedes pályafutása során számos híres szerepjátékot tett le az asztalra (D6 Star Wars, Hercules & Xena, Paranoia, Tales from the Crypt, többek között), de pénzügyileg a 90-es évek végére elég ingatag lábakon állt, és 1999-ben fel is vásárolta a francia Yeti kiadó, a Humanoids Publishing kiadó egyik leányvállalata. Mivel ők voltak Jodorowsky képregényének kiadói is, adta magát az ötlet, hogy a D6 System felhasználásával a Jodoverzumot is kiadják, szerepjáték formájában. Sajnos a gyönyörű megjelenés ellenére pénzügyileg egyáltalán nem volt sikeres, így az alapkönyv és két kiegészítő után ejtették a projektet és a Humanoids csalódottságában inkább ki is szállt a szerepjáték-piacról, eladva a WEG kiadót.
A Játék
A The Metabarons 288 oldalon, kemény kötésben jelent meg, teljes egészében színesben. A grafikák egy részét a képregény eredeti rajzolói, Jean Giraud, Juan Gimenez és Zoran Janjetov szállították.
A Világ
A Metabarons képregény és szerepjáték egy űropera univerzumban játszódik, ami igazából az Incal múltja, hiszen utóbbiban már csak egyetlen Metabaro él, míg itt még léteznek ezen különleges harcosok dinasztiái. Az Emberek Birodalma uralja az űrt, 22.000 világra kiterjedve, agresszíven elnyomva minden nem emberi népet. Az évszázadok során felváltva Császárok és Császárnők álltak az állam élén, ma már viszont Janus-Jana, a tökéletes androgün Császárúrnő vezeti, a Szenátus és a különféle frakciók támogatásával vagy éppen ellenállásával. A szolgálatában álló Endogárda nehéz páncélzatú harcosai az univerzum második legjobb harcosai, a Metabárók után, habozás nélkül teljesítve minden parancsát. A Birodalom kereskedelmét a StellCom vámhajói ellenőrzik, gyakran összetűzésbe kerülve a Kereskedők Céhével, a nemességet tömörítő Maganátok pedig egész bolygókat uralnak, saját magánhadseregükkel. A Techno-Pápaság, hivatalos nevén az Ipari Szentek Egyháza felelős a gyártás és a kutatás-fejlesztés nagy részéért, vagyis más sci-fi disztópiákkal ellentétben itt nem tiltják a fejlődést, inkább csak korlátozzák a szerintük illetéktelenek hozzáférését. A birodalom pénzügyi erejét az Ekonomat jelenti, ez a hatalmas pénzügyi koalíció, ami szabályosan tizedet szed mindenkitől a bürokrácia működtetéséért cserében. Végül nem elhanyagolható frakcióként ott van a Bolygók Uniója, ami az összes határmenti kolóniát képviseli. A köznép a Nekro-Álom apátiájában létezik, ebben a technoegyházak és propaganda által gerjesztett életérzésben, ami beletörődést, megalkuvást jelképezi, ahol az ember a valódi élmények helyett elfogadja a kényelmes illúziót és nem akarja többé kidugni a fejét a csigaházából.
Persze ez az univerzum egyáltalán nem tökéletes és békés: az egyes frakciók mind manővereznek és hatalomra törekednek, a hatalmas városokban bűnözők, szekták és mutánsok feszülnek egymásnak, az űrben pedig kalózok lesnek a kereskedőkre és felfedezőkre.
A Karakteralkotás
A Metabarons a D6 System rendszerét használja, így a karakteralkotás nagyon hasonló például a jó öreg D6 Star Wars szerepjátékra. Itt is a sablonok jelentik az előre elkészített karakter-archetípusokat, a könyv végén kapunk is 15 ilyet.
Ha kész sablont használunk, akkor a munka nagy részét már el is végezte nekünk a rendszer, hiszen megkapjuk a számok nagy részét, előre ki van választva a Becsületkódexünk, Hátterünk és Személyiségünk is, csupán be kell fejeznünk: ehhez el kell költenünk 7D-t a szakértelmeinkre, amelyekből 1D feláldozásával vásárolhatunk 3 specializációt (+1D adott szakértelem kiválasztott alcsoportjára). Itt most nincs meg az a lehetőségünk, mint a régi D6 Star Warsban, hogy a kockákat szétbontsuk +1 pontokra, egészben kell őket elköltenünk, bár a fejlődés során a szokásos "+1 -> +2 -> következő kocka" menet megmaradt. A Fejlesztett Szakértelmekre csak akkor költhetünk, ha a követelményeikkel mind rendelkezünk, legalább 5D értékben - ezek a szokott módon csak a saját értékükkel számítanak, dobásnál nem adódik hozzájuk a Főjellemző értéke. A szakértelmek után igazából már csak a kublar nevű pénzünket kell elköltenünk, és kezdhetjük is a játékot.
Ha teljesen saját karaktert akarunk alkotni, akkor ahogy a D6 Star Warsban, itt is kidolgozhatunk saját sablont magunknak. Először is ki kell találnunk a Típust, ami lényegében a koncepció, mint az Utazó Nemes, Csendes Felfedező, Zsoldos stb. Ha ez megvan, eloszthatjuk a Főjellemző kockáinkat - idegenekkel és mutánsokkal nem annyira javasolja a játékot, a Jodoverzum az emberek világa. Hét Főjellemző között oszthatunk szét 18D értéket, és itt meg is bonthatjuk mindegyiket összesen három +1 módosítóra, vagy egy +1 és egy +2 bonuszra. A Főjellemzők az Ügyesség, Tudás, Mechanika, Észlelés, Erő, Technika és Pszionika. Ez utóbbi az egyetlen, ami lehet 0D értékű, és csak akkor vehetünk fel alá szakértelmeket (gyári sablonnál is), ha ennél magasabb az értéke. Az emberek számára a minimum-maximum érték az első hat esetben 2D/4D, a Pszionika esetében 0D/6D.
Ha elosztottuk a Főjellemzőket, felvehetünk Szakértelmeket a listánkra: a sablon értelmében ezeket tudjuk az elején fejleszteni, és játék közben csak ezek értékét tudjuk tanár segítsége nélkül növelni, az új szakértelem felvételéhez tanárra van szükség. Különleges képességek terén a kibernetikai beültetések adhatnak bonuszokat, a Mozgás pedig minden esetben 10.
Új elemnek tűnnek az Amarax- és a Nekro-Álom pontok, de valójában ezek ugyanazok, mint a régi Erő- és Sötét Oldal pontok: előbbi az univerzum pozitív oldalát képviselő energia, amivel újra dobhatjuk az elrontott próbákat (induláskor 1 pontot kapunk), utóbbit pedig akkor kapjuk, ha behódolunk a házi szexrabszolgadroidok és kényelmi funkciók gerjesztette tunyaságnak, apátiának (induláskor 0 az értéke). A Karakterpontok a fejlődést és plusz kockák vásárlását teszi lehetővé. Az induló felszerelés és kublar összeg pedig a mesélő döntésétől és a szereptől függ.
A Rendszer
A Metabarons rendszere a klasszikus D6 System (lásd D6 Star Wars) alapján megy: a próbák során a Főjellemzőkre vagy a Szakértelmekre dobunk XD6 kockával és esetleges +1/+2 módosítóval, összeadva az eredményt. Ezt kell összevetnünk a mesélő által megadott Célszámmal, ami 5 pontos szakaszokban növekszik. A harcok során ugyanígy kell próbákat dobnunk, vagy fix célszám, vagy a célpont ellenpróbája ellen, találat esetén pedig a fegyver sebzése dob ellenpróbát a célpont Erő és páncél értéke ellen: a különbözettől függ, hogy mekkora mértékű sérülést szenvedünk, a Kábulttól a Halálos Sérülésig.
A járművek és űrhajók terén is ugyanaz a szisztéma működik, mint a D6 Star Warsnál, még a léptékek is megvannak (Karakter - Jármű - Vadász - Csatahajó - Planetáris). A rendszerek működése és kezelése ugyanúgy történik, a hipertér koncepciója is ugyanaz, annyira, hogy néha az az érzésünk, egyszerűen átnevezték a dolgokat csupán - lásd a SW ionágyúja, ami itt a Gauss ágyú nevet kapta, ugyanis a hagyományos fém lövedék helyett itt csupán elektromos töltetet lő ki.
Mágia vagy Erő helyett a Pszionika jelenti a természetfeletti hatalmat: három szakértelmet kapunk, az Energia, Befolyásolás és Önuralom terén, melyekkel különféle különleges hatásokat tudunk kelteni. Az Energia segítségével például pajzsot tudunk magunk köré vonni, vagy mentális csapást tudunk másokra mérni, a Befolyásolással pedig meg tudunk győzni egy őrt, hogy ő nem ezeket a robotokat keresi.
A játék érdekessége a Becsületkódex rendszere, amit az elején ki kell választanunk a lehetőségek közül, akár sajátot is alkotva: ez lesz a kvázi jellemünk, amihez tartanunk kell magunkat. Az, hogy ez mennyire sikerül, nagyban befolyásolja a szerepjátékért kapott Karakter- és főként az Amarax-pontokat.
A Kalandok
A Metabarons világában gyakorlatilag a klasszikus űropera minden eleme megtalálható, a nagyhatalmú nemességtől kezdve az elnyomó államig, kegyetlen bűnszövetkezetekig, titokzatos idegenekig és veszélyes mutánsokig. Látványos képregény hangulatával jól állnak neki az űrcsaták és nagyívű kalandok, ahogy a sötétben bújkáló kémtörténetek is.
Az alapkönyvben két kalandot is kapunk, egy egyszemélyes "lapozgatós" történetet, egy külön kidolgozott karakterrel (Scout For Hire) és egy rendes bevezető kalandot, ahol egy nemes eltűnt leányát kel felkutatni (The Maganats Daughter). Rendes WEG hagyományok szerint még a játékosoknak kiosztandó és felolvasandó szövegek is vannak hozzájuk.
Kiegészítők
A Metabarons összesen két hivatalos kiegészítőt kapott: a GM Screen & Companion Book bonusz szabályokat (például Előny/Hátrány rendszert) és egy kisebb kalandot is adott (Trade Relations); a Path of the Warrior pedig a The Metabarons képregény első évadában megismert személyeket, felszereléseket és az abból levezethető szabályokat tartalmazza. Van egy harmadik, már a játék bukása után elkészült kiegészítő, az Universe Guide, ami nagyon sokat tesz hozzá, hogy elmagyarázza, miben is más ez a világ, mint a többi űropera.
Vélemény
Nem vagyok könnyű helyzetben, mert bár valamennyire ismerem a The Incal képregényt és John Difool kalandjait, sosem tartottam magam nagy rajongónak. Ezt azonnal éreztem is, amikor elkezdtem lapozgatni ezt a játékot: minden klappolt, nagyívű sztori, technológia, űropera, és valahogy mégis állandóan az volt az érzésem, hogy egy átrajzolt Star Wars-t látok. Hogy ez most a saját tévképzetem, esetleg ténylegesen a könyv és a szabályok hibája (nem segített, hogy pl. az űrhajóknál rengeteg grafika át lett véve a D6 SW alapkönyvből, az ottani gépek helyére ittenit berajzolva).
De ha tippelnem kellene, miért bukott meg a játék, az lenne az első gyanúm, hogy nem csak én éreztem így. Ha hatalmas rajongó lennék, talán elnézném mindezt, vagy talán pont azon háborodnék fel, mennyire a Star Warshoz hasonlóra csinálták meg.
Mindezzel együtt a Metabarons egyáltalán nem egy rossz szerepjáték, és ha valaki se nem Star Wars, se nem Incal/Metabarons rajongó, de kedveli az űroperát, remek játék lehet a számára. Ha valaki egyszer felvetné, hogy mesél egyet, Óvatosan Kipróbálnám.
