Első Megjelenés: 2001
A Rune eredetileg egy 2000-ben megjelent számítógépes játék volt, ahol 3rd person nézetben kellett egy ifjú viking harcossal, Ragnarral végigverekednünk, hentelnünk és zúznunk magunkat az emberek, goblinok, törpék és istenek világában. A készítői igyekeztek minél jobban kihasználni a sikert, és megkeresték az Atlas Games szerepjátékkiadót azzal a felkéréssel, hogy írjanak belőle egy asztali játékot. Az AG régi motoros a szakmában, akik több játékhoz is írtak kiegészítőket licensz alapján (például a Cyberpunk 2020-hoz is), de a 4. kiadástól náluk van az Ars Magica is, többek között a Feng Shui, Northern Crown és Unknown Armies szerepjátékok mellett. A Rune asztali játék 2001-ben jelent meg, és idővel három kiegészítőt is kapott.
A játéknak van pár érdekes vonása, ezek közül helyből a legelső az, hogy nem kooperatív, hanem kompetitív, vagyis a játékosok karakterei ("Fosztogatói") nem közösen, hanem egymással versengve próbálnak győzni az adott játékülésen ("Fosztogatáson"). Tapasztalat helyett Győzelmi pontokra hajtanak, és az istenek csak a legjobbaknak kedveznek.
A kooperatív elem sem veszett el teljesen, ugyanis a játék arra is lehetőséget ad, hogy a mesélő ("a Vezető") szerepe akár még a Fosztogatás alatt is megcserélődjön, így akár mindenki tervezhet egy jelenetet, és az adott helyzetben mindig az azt kitaláló lesz a mesélő.
A Játék
A Rune alapkönyv 256 oldalas, keménykötétes kiadásban jelent meg, vagyis nagyjából olyan vastag, mint egy D&D 3.0 PHB vagy DMG. A rendszerhez D10 kocka szükséges.
A Világ
A Rune világa a saját történelmünk Észak-Európája, nyakon öntve egy nagy adag norse mitológiával és nem kevés "írói szabadsággal". Kapunk egy nagy adag történelmi és kulturális tényt a norse életmódról, szokásokról és fogalmakról, azután a könyv az egészet baltával feldarabolja és felgyújtja, miközben rádobálja az isteneket, Jotunheim óriásait, Nidavellir törpéit, Svartalfheim elfjeit és Trollheim trolljait, plusz a világfát, Asgardot és Nilfheimet. És ezen a ponton a játékosok hősei, a fosztogatók, beleugranak a kupacba és megpróbálnak mindent és mindenkit legyilkolni a zsákmányért.
A Karakteralkotás
Ahhoz képest, hogy a játék koncepciója leginkább a Munchkin társasjátékra emlékeztet, egy meglepően baráti rendszert kapunk, ami sokaknak ismerős lehet. Ennek az az oka, hogy a tervező, Robin D. Laws lényegében az Ars Magica rendszerének egy könnyített változatával valósította meg a Rune szerepjátékot.
A karakteralkotás során az első és legfontosabb lépés a név kiválasztása. Ahogy a könyv is írja, "Odin nem mosolyog rá egy Fredre vagy Jimbóra". Ezt komolyan is veszi, egy egész oldalt szentel a megfelelő név kiválasztásának, bár látványosan nagyobb a férfiak választéka, mint a nőké.
Ha ezen túl vagyunk, jöhetnek a Főjellemzők, Szakértelmek és az Életerő, amelyeket egy közös erőforrásból, az induláskor kapott 60 Karakteralkotó Pontból vásárolhatunk meg.
Főjellemzőből nyolc van, úgy mint Erő, Állóképesség, Ügyesség, Gyorsaság, Észlelés, Intelligencia, Kommunikáció és Fellépés. Az értékük -3 és +3 között mozoghat, és az induló értéket pontvásárlással határozhatjuk meg. Bár ezeket is a 60 pontból vásároljuk, a 0 alatti mínuszos értékek plusz pontokat is szerezhetünk. Láthatóan a hangsúly a fizikai tulajdonságokon van, a szellemiek a másodlagosak, a szociális interakció pedig úgymond "elhanyagolható". Az egyes Főjellemzőknek van társított istensége is, ami a Mennyei Ajándékok részben lesz majd érdekes.
A Főjellemzők megvásárlása után jöhetnek a Szakértelmek: bár a QuickStart pdf-ben 8 ilyen volt, plusz a fegyverforgatások, a teljes szabálykönyvben már egy egész oldalnyit kapunk, az Állatkezeléstől a Gyógyításon és Hajózáson át, egészen az Ivászatig és Síelésig. Az Elsődlegesek szakértelmek közé természetesen a harci jártasságokat sorolja a rendszer, az összes többi a Másodlagos: előbbiek szintenként 2, utóbbi pedig szintenként 1 pontba kerül. Az árat a Főjellemzőkből megmaradt Karakteralkotó pontokból gazdálkodhatjuk ki, de tartsuk észben, hogy még az Életerőre is célszerű költenünk. Minden Szakértelem egy Főjellemzőhöz tartozik, ami bele számít a próbába. A táblázat azt is megmutatja, hogy az adott jártassághoz szükséges felszerelésnek van-e jelentősebb Megterhelés értéke ("Load"), amit a játék nagyon komolyan vesz.
A Szakértelmek után jöhet az Életerő kiszámolása: ez alapesetben az Erő és Állóképesség függvénye, de a megmaradt Karakteralkotási Pontokból is lehet növelni. Az, hogy 1 pont mennyi plusz Életerőt ad, az Állóképesség értékétől függ, vagyis minél szívósabbak vagyunk, annál több pluszt kapunk. Az Életerő fogyása önmagában még nem okoz problémát, viszont ha egy különösen nagy erejű csapást kapunk, abból Seb is lehet. Ez hasonlóan működik az Earthdawn rendszeréhez: minél magasabb az Állóképesség, annál több pontnyi sérülés kell ahhoz, hogy Sebet kapjuk.
Ha mindezzel megvagyunk, nincs más dolgunk, hogy felszerelést, vagyis fegyvert és páncélt vásároljunk magunknak. Ez különösen fontos, hiszen mit érnénk egy darabolós játékban egy jófajta kétkezes bár vagy törpe kalapács nélkül? A paraméterek az Ars Magicához hasonlóan elég részletesek, külön Kezdeményezés, Támadás, Védekezés és Sebzés értékkel minden fegyvernél, és megmaradt az a régi logika, hogy minél súlyosabb és nagyobb egy fegyver, annál gyorsabban kezd. Ennél fogva egy tőr csupán +2 bonuszt kap, míg egy törpe harci kalapács +6-ot. Persze a Kezdeményezésbe még számos faktor is beleszámít, mint a Gyorsaság, a fegyverforgatás szintje, páncél módosítója, megterhelés stb.
A páncélok esetében csak három értékkel kell számolnunk, az általa nyújtott Védelemmel, a Kezdeményezést sújtó Büntetéssel és a Megterheléssel. Jól látható, hogy a maximum 9 pontnyi Védelmet nyújtó vértek nem fognak mindentől megvédeni, hiszen a kétkezes fegyverek alap sebzése jócskán 10 fölé is mehet.
A fegyverek, vértek és egyéb felszerelések beszerzésével célszerű mindent kitölteni a karakterlapon, hogy semmit se kelljen a játék közben számolgatni. Ez nem kevés előkészületet igényel, mert jó pár értékről van szó. A Megterheltség még aránylag egyszerű, hiszen itt az Erőnk függvényében kapunk sávokat, hogy mennyi tömegű felszerelést és zsákmányt tudunk magunkkal vinni, és milyen Megterheltségi szint mekkora büntetést jelent, 0 és -8 között. A Mozgás a Futás szakértelmünk szintjétől függ, a Reakció érték pedig egy fokmérő, amit a vezető használ, mikor ellenfeleket ad a karakterünknek: ez a mi Kihívás értékünk, aminek a szörnyeknek meg kell felelnie. Az értéke az Éberség, Egyensúly, Bátorság, Kitérés, Futás vagy Elszántság totálok (Főjellemző+Szakértelem) közül a legmagasabb.
A Rendszer
Ahogy már említettem, a Rune az Ars Magica könnyített rendszerét használja, vagyis minden próba Főjellemző + Szakértelem + Módosítók + D10 vs Célszám rendszerben történik. A Nehézségi Célszámok 3 és 16+ között mozognak, kivéve az ellenpróbák esetében. A dobás hasonlít a Stressz Próbára, de megfordítva: a 10-es dobás számít Kritikus Sikernek, amit újra dobhatunk és hozzáadhatunk, addig robbanva, amíg az eredmény 10; ha viszont a dobásunk 1, akkor az újradobás eredményét le kell vonnunk az értékünkből, ha pedig ilyenkor dobunk 10-est, az is robban. Ez a Kezdeményezés során különösen jól jöhet, hiszen minden megkezdett 20 pontért egyszer cselekedhetünk.
A sérülések terén van a legnagyobb eltérés az Ars Magica eredeti rendszeréhez képest, a már említett Életerő és Sebek bevezetésével. Minden Seb 1 pontnyi büntetést ad minden próbára, 4 Sebnél pedig mindenki elájul. Az ötödik Seb vagy az Életerő lenullázódása esetén egyetlen cselekedetnyi ideje van egy társnak valamilyen módon megmenteni az életünket, különben a karakter halott.
A játék természetesen a harci helyzetekre és fizikai kihívásokra van kihegyezve, nagy hangsúlyt fektetve a különféle teljes, fél vagy szabad cselekedetekre.
Rengeteg harci szabály és különleges manőver van a könyvben, a riposzttól a "Fog of War" elvéig (Kritikus Balsiker esetén 3 lépésen belül szövetségest találsz el), sőt, még arra is kapunk értéket, mennyit sebez az ellenfél levágott karja, ha azzal akarjuk halálra verni.
A küldetések során a csapat tagjai Győzelmi Pontokat próbálnak gyűjteni, és ezek értéke folyamatosan ingadozik az adott Jelenet során, míg be nem áll a végső értékre, amit a Hősök ekkor meg is kapnak. Fontos elem, hogy a Vezető is kap Győzelmi Pontokat, de ha nem jól csinálja, ő akár még negatívba is csúszhat. A játékosok pluszt kapnak az okozott sebzésért, a halálos csapásért, a nem harci sikerekért, a zsákmányért és ha Helyettesként vitték a Vezető karakterét. Levonás jár a bekapott sebzésért, a hős haláláért, a többi hősnek okozott sérülésekért, Helyettesként a Vezető karakterének elvesztéséért és a lustaságért. A Vezető pluszt kap már eleve a szerepéért, a legyőzött Hősökért, a Hősök elrontott próbáiért, a terep ügyes kihasználásáért, a karaktereiket átvevő Helyettesek után és persze ha ők is írták magát a Jelenetet. Ugyanakkor a halott Hősök büntetést jelentenek, hiszen a kaland célja nem a vérfürdő, hanem a barátságos versengés.
A játékban nincs klasszikus mágia, nem játszhatunk indulástól kezdve varázslóval, pappal vagy sámánnal, viszont bármikor kaphatunk Mennyei Ajándékokat. Szó szerint bármikor, ugyanis bármely pillanatban közölhetjük játékosként, hogy most veszünk a hősünknek egy adományt Lokitól, Odintól vagy a norse istenek bármelyikétől, ha rendelkezünk az ehhez szükséges Győzelmi Pontokkal - akár még azt is megtehetjük, hogy az ellenség sikeres támadása és a sérülés kiszámítása között jelentjük be. A hősünk persze erről mit sem tud, amíg a képesség nem aktiválódik. A Mennyei Képességek listája elég hosszú, kétszer annyi van belőlük, mint a Szakértelmekből, és vannak közöttük látványosak és szólídak is. A Heimdalltól kapott Elhalasztott Agónia ajándék például lehetővé teszi, hogy szint számú (=max 5) pontnyi, Sebekből származó büntetést ignoráljunk a harc végéig, cserében akkor azonnal annyi pontnyi Sérülést kapunk, a páncél védelme nélkül, amennyi büntetést addig semlegesítettünk. A Nyolc-Lábú Ló képesség Odintól nyerhető, és a segítségével szinte madártávlatból láthatjuk a harcmezőt, szabadon figyelmeztetve társainkat a veszélyre vagy lehetőségekre, az ajándék szintjének megfelelő bonuszt adva a Támadó vagy Védő értékükhöz egy-egy próbára. Ezt minden harcban annyiszor tehetjük, mint az ajándék szintje.
A megszerzett Győzelmi Pontok lényegében Tapasztalati Pontként szolgálják a fejlődést. Egyfelől fejleszthetjük belőle a Szakértelmeinket, elég borsos áron: a harci szakértelmek közül a legjobb 150, a többi 75 pont szintenként, a többi elsődleges 45, a másodlagosak 30 pontba kerülnek. Egy új Szakértelem megtanulása 125 vagy 30 pont, és csak kalandok között lehetséges. A Győzelmi Pontok "legérdekesebb" felhasználása a Halálbiztosítás, amikor 25 GyP kifizetéséért cserében félrerakod a lemásolt karakterlapod, név és felszerelés nélkül, és ha a karaktered meghalna, akkor előrántod, mint bosszúért lihegő unokatestvért. Ráadásul a biztosítás nem jár le, akárhány halál után előveheted, viszont ahhoz, hogy frissítsd, minden alkalommal ki kell fizess 25 pontot.
A Kalandok
A Rune történetei lényegében olyanok, mint egy klasszikus Dungeon Crawler kaland: a hősök berontanak, néha beszélhetnek is az NJK-kal, alkudoznak, szerepjátékoznak (rendszerileg minden adott, hogy ne csak őrült hentelés legyen), ám a hangsúly a felfedezésen, a harcon és a zsákmány megszerzésén van.
A történetet alkotó Jelenetek lehetnek hivatalos kiadványból származók, vagy olyanok is, amiket az egyes játékosok terveztek. Ez utóbbi esetén a Vezető szerepe rotálódik, ha ugyanis olyan Jelenet következik, amit egy másik játékos írt, akkor ő veszi át a stafétát, a karakterét a Jelenet idejére átadva egy Helyettesnek. A könyv tekintélyes része a lehetséges ellenfelekről, helyszínekről, csapdákról és a megszerezhető zsákmányról szól, például egész oldalt szentel a mágikus sisakoknak. De talán az abszolút kedvencem az Ellenség Célpontválasztási Folyamatábra, ami végre tisztázza a kérdést, melyik ellenfél kit fog megtámadni.
Az alapkönyvben is kapunk egy minta kalandot, The Stolen Rune címmel, és az Atlas Games kiadott több Jelenet-gyűjteményt is (Enter the Viking, illetve Crouching Wizard, Smashing Hammer), amiből színesíthetjük a kalandjainkat.
Vélemény
Amikor egy-két évvel később megszereztem a PCs játékot, elég sokáig elszórakoztam vele (bár ez is azok közé tartozott, amiket sosem fejeztem be), és eléggé meglepődtem, amikor a mellékelt pdf kézikönyvben láttam a reklámját az ebből készült szerepjátéknak: nem értettem, hogy ebből az eszement vérgőzös darabolásból mit lehetne kihozni? Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy csak nagyon ritkán játszottunk klasszikus dungeon crawler játékokat, az hasonló stílusra építő OSR pedig kompletten kimaradt az életemből.
Mindenesetre amikor végül nagyjából egy évtizeddel később ténylegesen szembe jött a Rune szerepjáték, némi idegenkedéssel fogadtam, és néhány belelapozáson túl nem is jutottam. Időről időre elővettem azért, és végül meg kellett állapítsam, hogy az Atlas Games (szokás szerint) jó munkát végzett a rendszerrel, és igazából egy egész tetszetős játék lett belőle. Egyszer Kipróbálandó, az biztos.
