Első Megjelenés: 1994
A Hanna-Barbera stúdió Pirates of Dark Water rajzfilmsorozatát 1991-ben mutatták be az amerikai televíziók: először egy öt részes minisorozat formájában (Dark Water) a FOX Kids adón vetítették, majd kicsit átdolgozva (részben átszinkronizálva) az ABC adta le a tizenhárom részes első évadot, ami magában foglalta a korábbi öt részt. A nyolc részes második évadot 1992/1993-ban már szindikátusban (közös programban) vetítette több adó, de sajnos a történet lezárása elmaradt, és sosem fejezték be, ahogy annak idején a D&D rajzfilm is sokági befejezetlen maradt, míg nemrégiben el nem készült a lezárása. A rajzfilmet nem vetítette a magyar televízi, viszont videókazettán megjelent, az első évad szinkronizálva, a második angol nyelven. A Youtube-on csak a főcím van fent, az Indavideón viszont többet is meg lehet találni belőle.
A Pirates of Dark Water szerepjáték 1994-ben jelent meg a MindGames kiadónál, és azon ritkaságok közé tartozik, amelyekről még egy két soros oldal se készült a Wikipedián (mint például az Underworld); csupán a sorozatról szóló oldal "Other Media" szekciójában említik, hogy volt egy ilyen játék. Az RPGGeek oldalán keveset írnak róla, és a néhány róla szóló blogbejegyzés is azt említi, hogy inkább forrásanyagnak használatos, semmint önálló játéknak, mert érezhetően kissé hiányos (erről majd később). Összességében akkora ritkaság, hogy az általam ismert egyik online boltban/piactéren sem kapható, bár néhol szerepel "jelenleg elfogyott" címkével, mint például a Noble Knight Games vagy az Amazon oldalán.
Érdekesség, hogy 2002-ben elkészült egy másik, nem hivatalos Pirates of Dark Water szerepjáték is, ami egy teljesen különálló, csak D6 kockát használó rendszer, kifejezetten fiataloknak, a szerepjáték bemutatására.
A Játék
A hivatalos Pirates of Dark Water szerepjáték összefóliázott pakként egy 64 oldalas Világkönyvből, egy nagyméretű térképből, egy bemutató oldalból és 105 oldalnyi, lefűzhető szörnygyűjteményből áll. A játékhoz a teljes klasszikus kockaszett szükséges, elméletben.
A Világ
Mer világát végtelen óceán borítja, vad és kifejezetten változékony klímával - előfordul, hogy az egyik helyen szakad a monszuneső, pár tíz mérföldre onnan pedig hóvihar dúl. Az egész planétát a változás hatja át, bárhol új szigetek emelkedhetnek ki a habokból, máshol egy ismert terület egyetlen éjszaka alatt a tenger mélyére süllyed. A nagy része ismeretlen, és lakóinak 60%-a négy nagyvárosban él. Ezek közül a legjelentősebb Octopon, Mer királyainak uralkodói székhelye.
Az emberek mellett más humanoid népek is élnek Mer világában: az erdőket a hegyes fülű és fogú, aranyhajú Kree, a hegyek mélyét az alacsony, ám igen szívós és izmos Scon, a föld alatti városokat pedig az albinó, hatalmas termetű Antari nép lakta.
Mer nyugalmát a Hatalom Tizenhárom Kincse biztosította, ezek a nagy erejű, mágikus drágakövek, melyek egy tengermélyi szirtbe beágyazva egyesült varázserejükkel őrizték a bolygó stabilitását - amíg egy ismeretlen erő ki nem szakította őket onnan, szétszórva őket a tengerekben. A lassan beszivárgó gonosz egy idő után már fizikai alakot is tudott ölteni, ez volt a Sötét Víz, egy sűrű, fekete nyálka, ami lassan terjengett, mindent megfojtva és elpusztítva.
Mikor Primus, Octopon királya megtudta, hogy a világuk haldoklik, egy flottával indult a kincsek megkeresésére, és hetet meg is talált, mielőtt a kalózvezér, Lord Bloth foglyul nem ejtette. A kincseket Primus hűséges kapitányai viszont elrejtették előle, és egy idő után Primusnak is sikerült megszöknie, hogy végül kiskora óta nem látott fia, Ren karjaiban haljon meg, miután átruházta rá a Küldetést. A rajzfilm Ren és társai, Tula, Ioz és Niddler kalandjaira fókuszált, ahogy lassan egymás után találták meg a kincseket, örökké versenyt futva Bloth kalózaival.
A Karakteralkotás
Illetve hát annak hiánya. Ugyanis hiába lapoztam át újra és újra a könyvet, nem találtam ilyen fejezetet benne. Pedig elsőre egy hiányos pdf-et találtam meg, és reménykedtem, hogy a teljesben majd ezt is meglelem, de csalódnom kellett. Itt kezdtem először azt érezni, hogy komolyan gondolták a számos alkalommal hangoztatott kijelentést, hogy bármilyen rendszert használhatunk a játékhoz, és az ebben szereplő szabályok csupán irányelvek. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy több oldalon "egyfajta módosított AD&D" rendszert emlegettek az cikkek írói. Ez viszont nem sehogy sem áll össze: mások a főjellemzők, semmi nyoma THAC0-nak vagy az AD&D 1e támadási táblázatának használatához szükséges kasztoknak, AC-nek.
Ha komolyan gondoljuk, hogy az itt megadott rendszer-magot akarjuk használni, akkor egy kis kreativitásra lesz szükségünk. A Világkönyvben ugyanis szerepelnek a játszható fajok, és mindegyiknél meg van adva az is, hogy a főjellemzőknek melyek a minimum-maximum értékei, ahogy azt tudhatjuk, hogy az egyes szakértelmeknek milyen szorzójuk a tanulásnál. Némi próbálhatással a mesélő (MP, Master Pirate, vagyis a Kalózmester, ahogy a könyv emlegeti) meg tudja határozni, hány pontot oszthatnak szét a játékosok a jellemzőik között a karakteralkotáskor, és hogy ugyanabból a mennyiségből vásárolják-e meg a szakértelmeiket, vagy arra egy külön összeget költhetnek. A tulajdonságok között az Erő, Ügyesség, Intelligencia, Egészség, Mágiaellenállás, Alacsony Mágia, Magas Mágia, Sebpontok, Támadó Érték (sebzés), Kezdeményezés és Mozgás található.
A Szakértelmek listája elég hosszú, bár néhány dolog érthetetlen módon itt is hiányzik. Például van Íjászat (Archery) és Nehézfegyverek (Artillery), melyekkel harc során támadást indíthatunk, viszont sem verekedés, sem közelharc nem szerepel sehol. Azt viszont megtudhatjuk, hogy az egyes szakértelmek milyen szorzóval rendelkeznek a tanulás során.
Bár a karakteralkotás hiányzik, cserében megkapjuk előre generált karakterként a rajzfilm szereplőit, mind a hősök, mind pedig a gonoszok oldaláról, ha esetleg nem Ren herceg vagy Ioz, a kalandor bőrébe bújnánk, hanem Bloth kalózvezér vagy valamelyik pribék bőrébe bújnánk. Az a gyanúm, hogy az alapkönyv kifejezetten az ezekkel való játékra lett irányozva (bár ehhez képest elég sok helyen említi ennek ellentétét), és a saját karakteralkotás a tervezett későbbi könyvek egyikében szerepelt volna.
A Rendszer
A karakteralkotással ellentétben a rendszer nem hiányzik teljes egészében, csak úgy olyan 50%. Például a fentebb már említett szakértelmek megvannak, és az is, hogyan működnek: egyszerűen D20 kockával kell kisebbet vagy egyenlőt dobni, mint az értékük. Arra is kapunk javaslatokat, hogy átlagosnál könnyebb vagy nehezebb helyzetekben adjunk rá módosítókat. Hogy mennyit, azt sajnos nem részletezik.
A harcrendszer ennek köszönhetően kissé különös. Azt alaposan kifejti, hogyan kezdeményezzünk (az Ügyesség értékétől függően dobnunk kell egyre kisebb szórású kockákkal D12 és D4 között, és az kezd, aki a legkisebb értékkel bír), és azt is elmondja, hogy sikeres támadás után a Támadó Értéknél szereplő kockával kell sebzést dobnunk. Arra viszont nem ad konkrét irányelveket, hogyan is végezzük ezeket a támadásokat. Ugyanígy, arra sem kapunk magyarázatot, hogy az A-tól N-ig terjedő páncél értékek hogyan és miként védenek a támadások elől: olyan, mintha valahol lennie kellene egy táblázatnak, ahol az egyik tengely a támadó érték, a másik a páncél szintje, és a kettő metszetében kellene megtalálnunk azt, hogy mekkorát kell D20-al gurítanunk. Ez alátámasztja az AD&D hasonlatot, viszont akkor pedig végképp nem illik bele a képbe, hogy az Íjászat miért kapott külön szakértelmet.
Ha tovább folytatjuk a karakteralkotáskor elkezdett ötletelést, akkor legpraktikusabb, ha a harci jártasságokat is 1-20 közötti szakértelmekként határozzuk meg, a páncél pedig a próbára járó büntetés, 0-tól ameddig csak akarjuk. A fegyverek sebzését is magunknak kell kitalálnunk, ugyanis a könyv csak a sorozatban is szereplő különleges tüske- és szigonyvetőket, gázpisztolyokat és hasonlókat sorolja fel.
A világ hajóival elég hosszan foglalkozik a könyv, megismerhetjük az értékeiket, tulajdonságaikat, a harci taktikákat és különféle típusokat. Itt sokkal kevesebb a hiányosság, hiszen a Vitorlázás és a Nehézfegyverek jártasságok adottak, ezek segítségével belevághatunk a hajócsatákba.
A mágiarendszer szintén inkább csak ötlet és irányelv szintjén létezik: ahhoz, hogy valaki az Alsó vagy a Felső Út varázslatait használhassa, és a ley vonalak erejét felhasználva Ecomancer lehessen, legalább 1 pontot kell karakteralkotáskor az Alsó Út főjellemzőre osszon (bár ez a fejezet konzekvensen "szakértelemnek" nevezi, ott nincs ilyen jártasság). A Felső Út megtanulása csak ezután lehetséges, kiemelve, hogy a mesélő feladata eldönteni, hány ponttért. Varázslatokat egyáltalán nem sorol fel a könyv, még példaként sem, ellenben a sorozatban szereplő ősi ereklyék némelyikét és a hatalom tizenhárom kincsét igen.
A Kalandok
A könyv talán abban a legjobb, hogy ad egy elég jó képet Mer világáról, részletesen bemutatva a négy fő szigetet, a városokat és a sorozatban is felbukkanó különleges helyszíneket. Megtudhatjuk, milyen érdekes és fontos helyek találhatók itt, van-e ott elrejtve a hatalom kincseiből, illetve ha vannak jellegzetes vagy kiemelt NJK-k, azok értékeit is megismerhetjük.
A szörnyetegek terén nem lehet okunk panaszra, összesen 103 bestia van a perforált szélű lapokon, gyakorlatilag minden egyes lényt felvonultatva, aki akár csak egy pillanatra is szerepelt a sorozatban. A tulajdonságaik között ezzel együtt náluk sem egyértelműek például a harci értékek, hiszen nekik nincsenek szakértelmeik. A mesélő döntésétől függ, hogyan kezeli őket.
Az alapkönyvben nincs igazi példakaland, viszont szerepel benne a hatalom kincsei utáni hajsza, a Küldetés, amit Primus király a fiára, Renre bízott. Összesen hét kincs helyét adja sorolja fel, néhánynál csupán megadva, melyik szigeten keressük, másoknál viszont az adott helyhez tartozó különlegességeket is leírja. A további hat kincsről csak annyit ír, hogy ezek a későbbi kiadványokban szerepelnek majd, amelyek sajnos a licensz megvonása után kiadatlanok maradtak.
A kiegészítőket illetően az RPGGeek oldalán Bloth kalózvezér hatalmas, város méretű hajójának, a Maelstromnak a térképeit említi, ami állítólag már legalább részben készen volt, mikor a Hanna-Berbera megvonta a Mindgamestől a licenszet.
Vélemény
Egyfelől érződik a rengeteg belerakott munka, hiszen alaposan feldolgozták a sorozathoz kapott "bibliát", minden szörnyet és az NJK-kat is jó leírták. Viszont a rendszer félkész állapota, a "használjátok hozzá azt a rendszert, amelyiket akarjátok, de azért itt vannak a szakértelmek és egy csomó minden" nagyon különös. Ez egy egész jó rendszer lehetett volna, bár én elfogult vagyok, hiszen szeretem a D20-al aládobós játékokat, mint az Alternity, a Fading Suns vagy akár az AD&D opcionális jártasságai. Ugyanakkor ha forráskönyvnek használjuk egy már létező rendszerhez, elég gyorsan adaptálható szinte bármihez - több fórumon is a Savag Worlds alapú 50 Fathoms játékot ajánlották hozzá, de gyakorlatilag bármivel elpörög, akár még AD&D 2e-vel vagy D&D 3.x-vel is, vagy ha valami modernebbre vágyunk, akkor 5e vagy AGE motorral. Az eredetihez való hűség miatt én valami szintlépés nélkülit használnék, mondjuk YZE-t vagy az új D20-motoros Dragonbane-t.
Ugyanakkor saját magamat ismerve inkább leülnék, és egy-két hét alatt csinálnék ebből a fél motorból valami használhatót. Mindezzel együtt Egyszer Kipróbálnám.
