Ezt a cikket Péterfy Áron engedélyével vettük át az ő blogjáról: https://medium.com/@peterfy
A Traveller szerepjáték volt a világ első igazán sikeres scifi szerepjátéka, és az első újító játékrendszer, ami pár évvel a D&D megjelenése után felrúgta az ott kialakított struktúrákat.
1977-ben jelent meg az első kiadás, ami vékony fekteborítós könyvekből állt. Az alap készlet három kötetet tartalmazott: 1 Characters and Combat, 2 Starships, 3 Worlds and Adventures. Ennek az ismertetőnek az apropója, hogy az alap készlet könyveit Classic Traveller Facsimile Edition néven ingyen le lehet tölteni.
Az első könyv elején van egy bevezető, ahol olyan ötletek vannak bedobva, amik sok esetben csak évtizedekkel később nyertek igazán teret. Például lehetőségként említi a játékvezető nélküli (magyarul mesélőteli) játékmódot, de ezt végül nem fejti ki, és inkább a játékvezető használatát ajánlja. Érdekes ötlet a szóló mód, de ezen azt érti, hogy valaki elmerül a karakterek, űrhajók, csillagrendszerek és egyéb világépítő elemek kidolgozásában. Meglepett, hogy a Travellert alapvetően egy beszélgetős játékként határozza meg, ami szerintem éles elhatárolódás a wargame múlttól.
A rendszer csak sima hatoldalú kockákat használ, ami szintén újdonság lehetett akkoriban. A próba dobásokra 2K6 + módosítók vs célszám megoldást használ (mint pl. a most népszerű PbtA rendszerek). Érdekes módon a próbadobás általános leírását nem találtam meg, gondolom erre maguktól kellett rájöjjenek a játékvezetők.
Amennyire tudom ez volt az első képzettség alapú rendszer, de a nem sokkal később megjelenő Runequesttel ellentétben itt nincs fix képzettség lista a karakterlapon és nincs minden képzettséghez külön érték meghatározva, hanem csak pár képzettsége van a karaktereknek alacsony (1,2,3 stb.) értékekkel. Pl. egy karakternek lehet Lézerpuska-2, Vákumruha-3, Orvoslás-1, Számítógép-1 képzettsége. A képzettség értéke más módosítókkal a 2K6 dobáshoz adódik, és ennek kell elérnie a célszámot, ami harcban mindig 8.
A karakteralkotás egyszerű, de nagyon más filozófiát követ, mint ami most általános. Tulajdonképpen egy kockadobásokra épülő mini játékként fogja fel dolgot, amivel önmagában el lehet szórakozni. A mai olvasónak talán az a legmeglepőbb, hogy karaktergenerálás közben meghalhat a karakter, de ha figyelembe vesszük, hogy egy külön kis játékot játszunk, akkor érthetővé válik miért van ez így. A nem játékos karakterek generálására azt a tanácsot adja a játékvezetőknek, hogy generáljon egy csomó karaktert, és aztán válassza ki azt, ami az adott helyzetbe jónak tűnik. Ha pedig egy játékos nagyon rossz tulajdonságokat dob, akkor se dobhatja újra, hanem próbáljon olyan karriert választani, ahol könnyen meghalhat a karakter.
A D&D-vel azonos módon hat tulajdonságot használ, a különbség annyi, hogy a bölcsesség helyett műveltség, a karizma helyett társadalmi rang van. Az értékeket sorban 2K6 dobásokkal kell meghatározni. Az tulajdonságok 1–15 tartományban vannak, ezért egyszámjegyű hexadecimális számként is leírhatók (1-F), és így a hat tulajdonság értéke felírható egy hatjegyű számsorként (ez a Universal Personality Profile avagy UPP) pl. 687B9A.
A karakter nevére egy “beszélő név” pl. Skywalker kitalálása mellett egy akkor elterjedt megoldást is említ, mégpedig a játékos saját nevének használatát. Érdekes, hogy ez a megoldás teljesen eltűnt azóta.
Tulajdonképpen a hat tulajdonsággal meg is van egy 18 év körüli kezdő karakterünk, akinek viszont semmilyen képzettsége vagy felszerelése nincs. Érdemes némi tapasztalatot szerezni a játék előtt, és erre az egyetlen jó lehetőség a hadsereg valamelyik haderőneméhez csatlakozni. Lehet még kereskedőnek menni, vagy valami henyélős dologgal is foglalkozni, de ezzel ki is merülnek a lehetőségek. A szolgálat 4 éves ciklusokból áll. A karakter egy haderőnemhez vagy kereskedőnek jelentkezhet, de dobni kell, hogy felveszik-e. Ha nem sikerül a felvétel, akkor dobni kell rá, hogy hova sorozzák be (lehet, hogy pont oda, ahol visszautasították). Utána minden ciklusban dobni kell, hogy túléli-e a karakter a szolgálatot, előléptetik-e, aztán lehet pár dobása arra, hogy valamelyik tulajdonsága vagy képzettsége nő (nagyrészt véletlenszerűen), végül dobni kell arra, hogy egy újabb ciklusra maradhat-e szolgálatban, vagy le kell szerelnie. A leszerelésnél a leszolgált ciklusok számától és a végső rangfokozattól függően lehet pénzt, fegyvert, utazási lehetőséget vagy tulajdonság növelést kapni. Bizonyos kor felett tulajdonság csökkenésre is dobni kell.
A karakter statisztikái így nagyon röviden leírhatók: van a fent említett hatjegyű szám (UPP) ami a tulajdonságait mutatja, van néhány képzettsége, pénze, pár felszerelése és ennyi. Jó esetben egy sorban elfér minden.
A karakteralkotás után egyből a harcrendszer közepébe ugrunk. A támadás dobás 2K6+módosítók, és minden esetben a 8-as célszámot kell elérni. Az alap egyszerű, de a módosítók kalkulálása összetett. A megfelelő képzettség természetesen hozzáadódik a dobáshoz. A tulajdonságok közül az erő a közelharcban, az ügyesség a lövésnél számít. Minden fegyvernél meg van határozva egy szükséges és egy előnyös erő vagy ügyesség érték. Ha a tulajdonság a szükséges alatt van, akkor negatív (általában -2), ha az előnyös felett van pozitív (általában +2) módosító van a támadásra. A kitartás tulajdonság úgy jön a képbe, hogy csak ennyi rendes ütést lehet leadni, ha ez elfogyott csak gyenge támadásokkal lehet ütni, ami a fenti negatív módosítót kapja. Ezen kívül különböző környezeti hatások módosíthatják a dobást, például a távolság, amit kategóriákban kezel. Külön táblázat van a fegyver/páncél kombináció módosítóira. Például vannak tükröző páncélok kifejezetten lézerfegyverek ellen, amik jól akadályozzák a lézer támadásokat, de szinte semennyire a lövedékeket.
Nincs külön életpont vagy harcértékpont, hanem a sebzés közvetlenül a fizikai tulajdonságokat csökkenti ideiglenesen. Ha egy tulajdonság nullázódik a karakter elájul, ha kettő akkor súlyosan sebesült, ha három akkor halott.
Szabályok vannak a meglepetésre, morálra és még egy sor dologra, de ennyi talán elég is a harcról. Számomra érdekes, hogy a közelharc milyen kiemelt figyelmet kap. Még a szálfegyverek statisztikái is megvannak. Gondolom ez D&D hatás lehet.
Érdekes módon a fejlődés a 2. könyv végére került. A kalandoktól nem fejlődnek a karakterek, csak a karakteralkotás közben megismert 4 éves ciklusokban lehet képzettségeket tanulni vagy bizonyos tulajdonságokat fejleszteni.
A 2. könyv nagyrészt az űrhajókról szól. Vannak szabályok az űrutazásra, aminek a legolcsóbb módja a hibernációban utazás, de az ébredés korán sem biztos. (Egy bizonyára belsős poénként bekerült a játékba a fapados lottó, ahol arra lehet fogadni, hány utas éli túl az utazást.) Részletes szabályokat kapunk az űrhajók tervezésére, felszerelésére és számítógépére, üzemeltetésére valamint az űrcsatákra. A végére bekerült egy-egy fejezet a már említett fejlődésről, a különböző drogokról és a kereskedelemről.
A 3. könyvben kapott helyet a világalkotás. A Traveller egy általános hard scifi játék, és ebben az első kiadásban nincs előre kidolgozott világ (ez későbbi kiadványokban változni fog). Itt a játékvezetőnek magának kell kidolgoznia a szektort és az alszektorokat ahol a játék majd játszódik. Ez nagyrészt kockadobásokkal történik hex térképek feltöltésével. Idegen fajok sincsenek leírva, a karakteralkotásnál annyit jegyez meg, hogy bármilyen fajú karakterrel lehet játszani, de ennek nincsen hatása a karakterre. Ebbe a könyvbe került a felszerelések részletes bemutatása is.
Mint sok korai szerepjáték, ez sem rágja a játékvezető szájába, hogy milyen kaland lehetőségek vannak ebben a játékban. Az előző könyvben leírtak azt sugallják, hogy az egyik opció a csapat űrhajójával kereskedni vagy más jövedelmező munkákat elvállalni. Ebben a könyvben egy patrónus keresése egy lehetőség, aki küldetéseket adhat a játékosoknak. Ki van dolgozva egy véletlen találkozás rendszer, és egy idegen állatokkal való találkozás rendszer, de nincs kifejtve, ezeket pontosan hogyan kéne felhasználni. Végül a könyv utolsó fejezet a pszionikus képeségekről szól, amikhez a karakterek játék közben juthatnak hozzá.
Számomra nagyon érdekes volt átolvasni egy ennyire korai szerepjátékot. Hihetetlen hogy pár évvel az első szerepjáték megjelenése után mennyire el tudott szakadni a D&D mintától, bár pár helyen azért érezhető a hatás. Sok olyan ötlet van, ami nem állta ki az idő próbáját, de sok olyan is, ami mára annyira elfogadottá vált, hogy fel se tűnik. Van valami önmagában élvezetes a karaktergenerálásban (az olvasás közben kidobtam vagy egy tucatot), és hasonlóan érdekes lehet az űrhajó és űrszektor generálása is. Valahol vicces volt, ahogy azon izgultam, hogy a felderítőm élje túl még ezt az egy ciklust, és aztán már tényleg visszavonul (nem élte túl). Ami igazán hiányzik nekem, az az iránymutatás a kalandokra. Kiadtak a játékhoz egy sor kalandot, és talán más kiegészítőkben is vannak erre tanácsok, de eléggé problémás, hogy pont az alapkönyvben kimerül a dolog két levegőben lógó fejezettel a random encounterekről.
https://www.drivethrurpg.com/product/355200/Classic-Traveller-Facsimile-Edition
