Köszönöm a befogadást Kövesi Józsefnek, Birkás Barnabásnak és Nagy Marcellnek a blog szerzői közé, és köszöntöm az olvasókat!
Igyekszek majd olyan írásokkal hozzájárulni a bloghoz, amelyek eddig reflektorfényen kívüli retro rpg kiadványokat ajánlanak, olyanokat, amelyek nem csak megjelenésükkor voltak kiemelkedők, de „jól is öregedtek”.
Egy, az 1990-es évek elején játszódó Delta Green modul anyaggyűjtése közben jött az ötlet, hogy az 1980-as 1990-es évek kiemelkedő Call of Cthulhu kiadványai között vannak még olyanok, amelyekről eddig nem készült magyar nyelvű ismertető. Az alábbi írás az első egy remélhetőleg hosszabb sorban.
Megpróbálom az ismertetőt informatívan, de a lehető legkevesebb spoilerrel elkészíteni, de mint minden ilyen esetben, minimális információkat fog tartalmazni a kalandmodulokról. Mindig törekszek majd arra, hogy elsőnek az adott évet és az adott év emlékezetes szerepjáték kiadványait is bemutassam. Sajnos sokan igazságtalanul pellengérezik ki egy 30-40 éves kiadvány hibáit / hiányosságait, a jelenlegi szerepjáték könyvekkel összevetve. Minden művet a kortársaival érdemes összevetni – egy veterán autón sem kérjük számon a legújabb hibridek fogyasztási mutatóit vagy a legutolsó modellek végsebességét. Az lenne az igazán szomorú, ha évtizedek alatt nem tudott volna fejlődni a hobbi.
1986.
Mozgalmas év volt. Fél Európa azt figyelte, hogy Csernobil felől merre fúj a szél, milliók követték élőben a Challenger űrsikló felrobbanását, ekkor indult útjára az Oprah Winfrey Show, de ekkor állították színpadra elsőnek az Operaház Fantomját is. A zenei világ sötétjét a Survivor együttes égő szíve világította be, Kenny Loggins pedig a motor üvöltését hallgatva vágtatott a Top Gun veszélyzónájába. Magyarországon sugározni kezdett a Danubius Rádió és az első mogyoródi Formula-1 nagydíj is elrajtolt - persze akkoriban még nem helikopter-karavánok szállították a Hungaroringre a pesti elitet mint idén. A Fortepanon nemrég tették közzé a nagydíj fotóit az 50-es Bernie Ecclestonnal és az első magyar „rajtrács lányokkal”.
Szerepjátékok terén akkor jött ki a Pendragon első kiadásához a híres Grey Knight modul, a Fighting Fantasy „lapozgatós” könyveihez pedig a Titán világleírása. A D&D-hez ebben az évben jelentek meg a legendás Night’s Dark Terror és Queen of the Spiders modulok amiről a mai napig sokan mesélnek elismerően. Az ebben az évben megjelent Warhammer Fantasy szerepjátékhoz pedig az Enemy Within modul (napjainkban is népszerű, az lfg.hu-n olvasható is róla egy kalandbeszámoló).
A Chaosium megjelentette a Cthulhu by Gaslight-ot, amely azóta több újrakiadást élt meg és már akkoriban is nagy sikert aratott.
A Games Workshop Ltd. pedig ekkor hozta ki a The Statue of the Sorcerer & The Vanishing Conjurer című dupla modult a Call of Cthulhu 3. kiadásához. Jelenleg 100 $-ért árulják egy példányát az Amazonon, ami szép baleset innen a Kárpát-medencéből nézve, de hát a retro szerepjátékok gyűjtése nem olcsó hobbi. Természetesen felbukkan a kiadvány az illegális netes fájlmegosztókon is pdf formátumban.
A tetszetős és az egyes történetekhez is kapcsolódó borítók - bizony akkor még messze voltunk a 90-es évek Call of Cthulhu kiadványainak remek grafikai színvonalától - büszkén hirdetik, hogy egy double adventure-t tartunk a kezünkben, amelyet kifejezetten ötletesen, egymásra fejjel lefelé fűztek össze, és még az impresszumnak az adott modul témájára hangolására is fordítottak időt az alkotók. Igényes munka na. A belső illusztrációknak sikerült elkapniuk a hangulatot, némelyik még ijesztő is tud lenni. Ekkor még hála a mérhetetlen véneknek, Tom Sullivant nem engedték a rajzasztal közelébe.
Az alkotók a Vanishig Conjurer esetében Mike Lewis (a későbbi nagysikerű Conspiracy X szerepjáték szerzője) és Simon Price voltak, míg a The Statue of the Sorcerer a későbbi Green and Pleasant Land szerzőpárosához Chris Elliothoz és Richard Edwardshoz kötődik. A termékvonal nem lett túl sikeres, ezen a könyvön kívül csak a közepesen jó Nightmare in Norway és a kizárólag tábortüzek begyújtására alkalmas Trail of the Loathsome Slime jelent meg benne. A Nightmare in Norway-ről Kornya Zsolt írt kimerítő ismertetőt. https://carcosa.blog.hu/2011/05/25/cthulhu_kriptajabol_iii
The Vanishing Conjurer (Az eltűnt bűvész):
A címet fordíthatjuk az elenyészett bűvésznek is, ami kellően hátborzongató felütést ad a történetnek. A kiadvány 2/5 részét teszi ki és ez volt az amelyik a kettő történet közül elsőnek fölkeltette a figyelmemet. Szerencsére az átolvasás után sem kellett csalódnom.
A helyszín az 1920-as évek Londonja, de kisebb módosításokkal az 1890-es évekre is lehet adaptálni, ezt a szerzők is javasolják. Nekem szimpatikusabb az angliai környezet, de Sydneytől Torontóig bárhová áthelyezhető a történet, ahol csak egzotikum és nem kuriózum egy távol keleti bűvész feltűnése. Mind Sherlock Holmes, mind Poirot nyomozott Londonban a kínai kultúrához kötődő titkos szervezetek után, így az irodalmi és tévés inspiráció is adott a háttérhez. A fentiekkel nem árulok el spoilert, hiszen már a címlapon is egy klasszikus Fu Manchu stílusú távol-keleti alak köszönti az olvasót.
A történet szerint a nyomozókat egy impresszárió barátjuk keresi meg, hogy a segítségüket kérje. Egy általa protezsált tehetséges, fiatal bűvész nyomtalanul eltűnt, az ő előkerítéséhez remél segítséget a nyomozóktól. A modult elolvasva javaslom, hogy az egyik nyomozó is amatőr vagy hivatásos színpadi bűvész legyen (amennyiben ezt vállalja valamelyik játékos). Az eltűnt fiatalembert kutatva hamarosan mélyre merülnek London bűvészeinek világába, és a nyomára jutnak egy kínai férfi által vezetett, titokzatos bűvész csoportnak.
A történetet kibontva könnyen megteremthető a kozmikus horror hangulata. Hol húzódik a valóság és a nyomozók képzelete közötti határvonal? Mi az, ami bűvésztrükk, és hol hasad fel a valóság szövedéke, milyen iszonyat lappanghat a színpadi függönyök mögött? Ekkor még nagyon messze voltunk a 2006-os zseniális Nolan filmtől, a Tökéletes trükktől, de a végjáték itt sem kevésbé elborzasztó, mint a híres film csattanója. A nem játékos karakterek élethűen lettek megalkotva, némi bővítéssel több játékülés is kitelik az önmagában nem túl hosszú modulból. A történet kiemelkedően jó, de nem olyan mestermunka, mint amilyet a 90-es évek elején több esetben is letett a Chaosium az asztalra. Gyengéjeként a linearitását, és azt tudom felhozni, ahogy a végjáték tétjét teljesen feleslegesen az angol társadalmi elit felsorakoztatásával akarja megemelni. Ha önmagában az ártatlan kívülállók életének megmentése nem elég motiváció a nyomozók számára, akkor nyugodtan megjelenhetnek a barátaik, ne adj Isten hozzátartozóik a nézők között.
Összességében 8/10 pontot nyugodt szívvel adhatunk a modulnak, bátran ajánlom minden őrzőnek és nyomozónak.
The Statue of the Sorcerer (A varázsló szobra)
A könyv nagyobb részét ez a történet teszi ki. A háttérelemek és az események olyan szorosan kötődnek az 1920-as évekbeli San Francisco-hoz, hogy szinte lehetetlen a modult más helyszínre vagy idősíkra áthelyezni. A szerzők itt kifejezetten megkötötték, hogy az egyik nyomozónak a San Francisco-i Egyetemen kell oktatnia, és a kaland további részében is szorosan vezetik jelenetről-jelenetre a játékosokat, sajnos nem a jó értelemben vett csőkalandok stílusban.
Én nagyon szeretem, ha stílusosan sikerül megjeleníteni egy-egy történelmi korszak jelentős szereplőit egy kalandban, itt például a valóságban is a Pinkerton Nyomozóirodának dolgozó Dashiell Hammett (későbbi híres detektívregény író) vonja be a kutatásba a nyomozókat, egy kissé nyakatekert indokkal. Ha én mesélném a történetet, mindenképpen módosítanék ezen a felvezetésen, viszont ezután már nagyon szépen épül fel a történetet. Az eset kellően különleges és hátborzongató ahhoz, hogy bármelyik tapasztalt nyomozó érdeklődését felkeltse.
A címadó varázsló háttértörténete nagyon alaposan, történelmi hűséggel lett kidolgozva, még a magyar történelem nemzetközi szinten is ismert mumusát, Báthory Erzsébetet is beleszőtték a hátterébe. Sajnos gyakori rákfene, hogy egy modul írója öncélúan dolgozza ki a szereplők hátterét és esély sincs rá, hogy az ott leírtakat megismertesse a mesélő a játékosokkal. Itt sikerült elkerülni ezt a hibát, mindegyik elemnek meg van a helye a történetben, és fel is lehet őket deríteni a nyomozás során. A játékosokat akkor is több meglepetés fogja érni, ha kisujjukban a Cthulhu irodalom, ismerik az összes klisét és betéve tudják a Mítosz bestiáriumát.
Néhány NJK szándékosan marad homályos alak, hogy kedvére formálhassa őket az őrző, és egészen eredeti az a módszer ahogy a játékosok a címben szereplő varázsló közelébe juthatnak, hogy kiderítsék titkait. A végső leszámolás is tartogat meglepetéseket, és tétje nem kevesebb, mint San Francisco sorsa. A modul hátrányának éreztem, de sokan biztosan előnynek fogják tartani, hogy nem tartalmaz játéktechnikai adatokat. Így bármilyen rendszerbe átültethető némi energia befektetéssel. Az előnyei ellenére dominál benne az erős csőkaland jelleg ezért csak 7/10 pontot tudok adni neki.
Összességében a kiadvány a határozottan jó (7,5/10) kategóriába tartozik, bátran tudom ajánlani mindenki számára.
Megjelenését követően a White Darf magazin is elismerően nyilatkozott róluk, a Vanishing Conjurer pedig később is népszerű maradt, a róla szóló leírásokban egymást követik a „fantasztikus”, „hihetetlen”, „emlékezetes” jelzők. Egy lelkes rajongó elkészítette a címlapon szereplő Ching Lung Soo figuráját is, mások a mai napig készítenek hozzá handout-okat.
Itt jótanácsok olvashatóak arról, hogy miként illesszük be a The Vanishing Conjurer modult a Masks of Nyarlathotep kampányunkba.
https://www.prosperopublishing.com/2023/09/15/adding-the-vanishing-conjurer-to-your-campaign/
Érdekes, hogy 1887-1918 között egy távol-keleti illuzionista és színpadi mágus igen nagy sikerrel működött Amerikában és Európában. A valójában new yorki születésű, fehér bűvész Chung Ling Soo néven lépett fel, és 1918. márciusában halt drámai véget a színpadon egy „túlélni a pisztolylövést” trükk közben.
A grafikák forrásai a kiadvány és a www.oldenhammer.com illetve pbs.twimg.com oldalak
